Perifériás neuropátia magyarázata

A perifériás neuropathia a perifériás idegrendszer károsodása által okozott egészségi állapot, a hatalmas kommunikációs hálózat, amely információt küld az agyból és a gerincvelőből (azaz a központi idegrendszerből) a test minden más részére. A perifériás idegek az érzékszervi információkat is visszaadják az agynak és a gerincvelőnek, például egy üzenetet, hogy a lábak hidegek vagy az ujj égett.

Áttekintés

A perifériás idegrendszer károsodása akadályozza ezeket a kapcsolatokat és kommunikációt. A telefonvonalhoz hasonlóan a perifériás neuropathia torzítja és néha megszakítja az üzeneteket az agy és a test többi része között. Mivel a perifériás idegek nagyon speciális szerepet töltenek be a test egy bizonyos részében, számos tünet fordulhat elő, ha az idegek sérülnek.

Vannak, akik tapasztalhatnak:

Mások szélsőséges tüneteket szenvedhetnek, többek között:

Néhány embernél a perifériás neuropátia befolyásolhatja a következő képességeket:

A legszélsőségesebb esetekben a légzés megnehezülhet, vagy szervi elégtelenség léphet fel.

Forms

A neuropathia egyes formái csak egy idegre károsodnak és mononeuropátiának nevezik őket. Gyakrabban, az összes végtagot érintő több idegrendszert érint, az úgynevezett polyneuropathiát. Esetenként két vagy több elszigetelt ideg van a test külön területén, az úgynevezett mononeuritis multiplex.

Akut neuropátiában , például a Guillain-Barré-szindrómában (akut gyulladásos demyelinizáló neuropátia néven is ismert), a tünetek hirtelen jelentkeznek, gyorsan fejlődnek, és lassan oldódnak fel, mivel a sérült idegek gyógyulnak.

Krónikus neuropátiában a tünetek finoman kezdődnek, és lassan haladnak előre. Vannak, akiknek enyhülési idõi lehetnek, majd a visszaesés következik. Mások elérhetik a fennsíkot, ahol a tünetek több hónapon át vagy évekig maradnak. Néhány krónikus neuropátiában az idő múlásával romlik, de nagyon kevés formája végzetesnek bizonyul, hacsak más betegségek nem bonyolítják. Néha a neuropátia egy másik rendellenesség tünete.

A polineuropathia leggyakoribb formáiban az idegrostok (az idegt alkotó egyedi sejtek) a legtávolabbi agyból és a gerincvelő rendellenes működéséből származnak. A fájdalom és más tünetek gyakran szimmetrikusan jelennek meg, például mindkét lábfejben, majd fokozatosan felfelé haladva mindkét lábon. Ezután az ujjak, a kezek és a karok is érintettek lehetnek, és a tünetek a test középső részébe léphetnek. Sok cukorbeteg neuropathiában élõ ember tapasztalja ezt az emelkedõ idegkárosodást.

Hogyan osztályozzák a perifériás neuropátiákat?

Több mint 100 típusú perifériás neuropathiát azonosítottak, mindegyiknek jellemző a tünetei, fejlődési mintája és prognózisa. A rontott funkció és a tünetek az ideg-motor, érzékszervi vagy autonóm jellegektől függenek: károsodtak:

Bár néhány neuropátiában mindhárom idegtípusra hatással lehet, mások elsősorban egy vagy két típust érintenek. Ezért a beteg állapotának leírásakor az orvosok olyan kifejezéseket használhatnak, mint például:

Tünetek

A perifériás neuropátia tünetei az érintett ideg típusához kapcsolódnak, és napok, hetek vagy akár évek során is megfigyelhetők.

Az izomgyengeség a motívum károsodásának leggyakoribb tünete. Egyéb tünetek lehetnek:

Az általánosabb degeneratív változások az érzékszervi vagy autonóm idegrostveszteségből is eredhetnek. Az érzékszervi idegkárosodás bonyolultabb tünetekkel jár, mivel az érzékszervi idegek szélesebb, jobban specializált funkciótartományt tartalmaznak.

Nagyobb érzékszervi rostok

Nagyméretű szenzoros rostok, amelyek a mielinbe záródnak (egy olyan zsíros fehérje, amely számos idegréteget bevon és izolál) regisztrálják a vibrációt, a könnyű érintést és a helyzetérzékelést. A nagy szenzoros rostok károsodása csökkenti a rezgések és az érintés érzését, ami általános zsibbadási érzést eredményez, különösen a kezek és a lábak esetében.

Az emberek úgy érzik, hogy kesztyűt és harisnyát viselnek, még akkor is, ha nem. Sok beteg nem ismeri fel egyedül a kis tárgyak formáját, vagy megkülönbözteti a különböző formákat. Az érzékszervi rostok károsodása hozzájárulhat a reflexek elvesztéséhez (mint a motoros idegek károsodásához). A pozícióérzék elvesztése gyakran az embereket képtelen összehangolni olyan összetett mozgásokat, mint a gyaloglás vagy a rögzítő gombok, vagy hogy fenntartsák egyensúlyukat, amikor a szemük le van zárva.

A neuropátiás fájdalmat nehéz ellenőrizni, és komolyan befolyásolhatja az érzelmi jólétet és az általános életminőséget. A neuropátiás fájdalom gyakran rosszabb az éjszaka folyamán, súlyosan megzavarja az alvást és hozzáadja az érzelmi idegkárosodás érzelmi terhét.

Kisebb érzékszervi rostok

A kisméretű szenzoros rostok mielinhenger nélkül továbbítják a fájdalmat és a hőmérséklet érzetét. Ezeknek a szálaknak a károsítása befolyásolhatja a fájdalom vagy a hőmérséklet változását.

Az emberek nem érzik úgy, hogy megsérültek a vágástól, vagy hogy a seb fertőzött. Mások nem észlelhetnek fájdalmakat, amelyek figyelmeztetnek a közelgő szívrohamra vagy más akut állapotokra. (A fájdalomérzés elvesztése különösen súlyos probléma a cukorbetegek számára, ami hozzájárul az alsó végtagi amputációk magas arányának a lakosság körében.)

A bőrben lévő fájdalomcsillapítók túlérzékenyek is lehetnek, így az emberek fájdalmat érezhetnek az allodynia ellen általában olyan fájdalomtól mentes ingerektől, amelyek általában fájdalommentesek (pl.

Autonomikus idegkárosodás

Az autonóm idegkárosodás tünetei változatosak és attól függnek, hogy mely szervek vagy mirigyek érintettek. Az autonóm neuropátia (autonóm idegrendszeri zavar) életveszélyes lehet, és sürgősségi orvosi ellátást igényelhet olyan esetekben, amikor a légzés károsodik, vagy amikor a szív szabálytalanul indul. Az autonóm idegkárosodás gyakori tünetei a következők lehetnek:

A vérnyomás szabályozásának elvesztése szédülést, szédülést, vagy akár ájuláshoz vezethet, ha hirtelen egy ülőhelyről egy álló helyzetbe (állapota, amelyet ortosztatikus hipotenziónak neveznek) mozgat.

Az emésztőrendszeri tünetek gyakran kísérik az autonóm neuropátia kialakulását. Az intesztinális izomösszehúzódást szabályozó idegek gyakran hibásak, ami hasmenést, székrekedést vagy inkontinenciát okoz. Sok embernek is problémái vannak az étkezés során, vagy ha lenyelik, ha bizonyos idegi idegeket érint.

Okoz

A perifériás neuropátiát meg lehet szerezni vagy öröklődni. A megszerzett perifériás neuropathia okai a következők:

A szerzett perifériás neuropátiák három nagy csoportba sorolhatók:

A megszerzett perifériás neuropathia egyik példája a trigeminalis neuralgia (más néven tic douloureux), amelyben a trigeminális idegek (a fej és az arc nagy idege) károsodást okoznak a fájdalmas, villámgyors fájdalom epizódos támadásai a arc.

Bizonyos esetekben az oka egy korábbi vírusfertőzés, nyomás a daganat vagy duzzadt véredény idegére, vagy ritkán a sclerosis multiplex .

Sok esetben azonban egy konkrét ok nem azonosítható. Az orvosok általában idiopátiás neuropátiákra utaló neuropátiára utalnak.

Fizikai sérülés: A fizikai sérülés (trauma) az idegsejtek leggyakoribb oka. Sérülés vagy hirtelen trauma,

A traumás sérülés az idegeket részlegesen vagy teljesen elszakíthatja, összezúzhatja, összenyomhatja vagy megnyújthatja, olykor annyira erősen, hogy részben vagy teljesen leválik a gerincvelőből. A kevésbé drámai traumák súlyos idegkárosodást is okozhatnak. A törött vagy diszlokált csontok káros nyomást gyakorolhatnak a szomszédos idegekre, és a csigolyák közötti csúszólemezek összenyomhatják az idegrostokat, ahol kiléptek a gerincvelőből.

Szisztémás betegségek: A szisztémás betegségek , beleértve az egész szervezetet érintő számos rendellenességet, gyakran metabolikus neuropátiákat okoznak. Ezek a rendellenességek lehetnek metabolikus és endokrin rendellenességek. Az idegszövetek nagymértékben sérülékenyek olyan betegségek károsodásáért, amelyek károsítják a szervezet azon képességét, hogy a tápanyagokat energiává alakítsa, feldolgozza a hulladéktermékeket vagy az élő szöveteket alkotó anyagokat.

Cukorbetegség: A krónikusan magas vércukorszint jellemzi a diabetes mellitusban a perifériás neuropátia egyik vezető oka az USA-ban. A cukorbetegek 60-70 százaléka enyhe vagy súlyos idegrendszeri károsodást okoz.

Vese- és májbetegségek: A vese rendellenességek abnormálisan nagy mennyiségű toxikus anyaghoz vezethetnek a vérben, amely súlyosan károsíthatja az idegszövetet. A veseelégtelenség miatt dialízisre szoruló betegek többsége polineuropátia alakul ki. Egyes májbetegségek neuropátiákhoz vezetnek a kémiai egyensúlytalanságok következtében.

Hormonok: A hormonális egyensúlytalanságok zavarhatják a normál metabolikus folyamatokat és neuropátiákat okozhatnak. Például a pajzsmirigyhormonok alultermelése lelassítja az anyagcserét, ami folyadékretencióhoz és duzzadt szövetekhez vezet, amelyek nyomást gyakorolhatnak a perifériás idegekre.

A növekedési hormon túltermelése acromegalia kialakulásához vezethet, ami a csontváz számos részének abnormális nagyításával jellemezhető, beleértve az ízületeket is. Az érintett ízületeken átfolyó idegek gyakran befogadnak.

Vitaminhiányok és alkoholizmus: A vitamin hiányosságai és az alkoholizmus nagymértékben károsíthatja az idegszövetet. Az E, B1, B6, B12 és a niacin vitaminok nélkülözhetetlenek az egészséges idegi működéshez. A tiaminhiány különösen gyakori az alkoholisták körében, mert gyakran rossz táplálkozási szokása is van. A tiaminhiány a végtagok fájdalmas neuropátiáját okozhatja.

Egyes kutatók úgy vélik, hogy a túlzott alkoholfogyasztás önmagában is közvetlenül hozzájárulhat az idegkárosodáshoz, ami alkoholos neuropátia.

Vascularis károsodás és vérbetegségek : Az érrendszeri károsodások és a vérképzőszervi megbetegedések csökkenthetik az oxigénellátást a perifériás idegekhez, és gyorsan az idegszövetek súlyos károsodásához, illetve halálához vezethetnek, ugyanúgy, mint az agyi hirtelen oxigénhiány stroke kialakulását okozhatja. A cukorbetegség gyakran vérszűkülethez vezet.

A vasculitis (véredény gyulladás) különféle típusai gyakran okozzák az edény falainak megkeményedését, sűrűsödését és hegszövet kialakulását , átmérőjük csökkentését és a véráramlás megakadályozását. Ez a kategória az idegkárosodás (úgynevezett mononeuropathia multiplex vagy multifocal mononeuropathia), amikor az elszigetelt idegek különböző területeken sérültek.

Csontrendszeri betegségek és krónikus gyulladás: A kötőszöveti rendellenességek és a krónikus gyulladás közvetlen és közvetett idegkárosodást okoz. Ha az idegeket körülvevő védőszöveti rétegek gyulladnak, a gyulladás közvetlenül az idegrostokba terjedhet.

A krónikus gyulladás a kötőszövet progresszív pusztulását is eredményezi, így az idegrostok jobban ki vannak téve a kompressziós sérüléseknek és fertőzéseknek. Az ízületek gyulladnak és duzzadnak, és elzárják az idegeket, fájdalmat okozva.

Rákok és tumorok: A rákok és a jóindulatú daganatok beszivároghatnak, vagy káros nyomást gyakorolhatnak az idegrostokra. A daganatok közvetlenül az idegsejtekből is kialakulhatnak. A széles körben elterjedt polineuropathiát gyakran kötik a neurofibromatosisokkal, genetikai betegségekkel, amelyekben az idegszövetben sokféle jóindulatú tumor nő. A neuromák, az elhervadt idegszövetek jóindulatú tömegei, amelyek bármilyen idegi rostok által áthatoló sérülést követően kialakulhatnak, nagyon intenzív fájdalomjeleket generálnak, és néha elnyomják a szomszédos idegeket, ami további károsodáshoz és még nagyobb fájdalomhoz vezet.

A neuromaganat kialakulásának egyike lehet egy elterjedtebb neuropátiás fájdalomnak, amely komplex regionális fájdalom szindrómának vagy reflex szimpatikus disztrófia szindrómának nevezhető, amelyet traumás sérülések vagy sebészeti trauma okozhat.

A paraneoplasztikus szindrómák, a ritka degeneratív rendellenességek csoportja, amelyeket egy személy immunrendszerének a rákos daganatra adott válaszai váltanak ki, szintén indirekt módon széles körű idegkárosodást okozhatnak.

Ismétlődő stressz: Az ismétlődő stressz gyakran zavaró neuropátiához vezet, ami a kompressziós sérülés különleges kategóriája. A kumulatív károsodás ismétlődő, erőteljes, kényelmetlen tevékenységekből eredhet, amelyek hosszabb időn keresztül megnehezítik az ízületek bármely csoportját. Az így létrejövő irritáció ligamentumokat, ingereket és izmokat válthat ki és duzzad, szűkíti azokat a keskeny átjárókat, amelyeken keresztül néhány ideg elhalad. Ezek a sérülések gyakrabban fordulnak elő a terhesség alatt, valószínűleg azért, mert a súlygyarapodás és a folyadékretenció szintén szűkíti az idegjárásokat.

Toxinok: A toxinok perifériás idegkárosodást is okozhatnak. A nehézfémek (arzén, ólom, higany, tallium), ipari kábítószerek vagy környezeti toxinok kitett emberek gyakran neuropátia alakulnak ki.

Egyes rákellenes szerek, antikonvulzív szerek, vírusellenes szerek és antibiotikumok olyan mellékhatásokat okoznak, amelyek másodlagos neuropathiát okozhatnak a gyógyszerekkel szemben, ezáltal korlátozva hosszú távú használatukat.

Fertőző betegségek és autoimmun betegségek: A fertőzések és az autoimmun betegségek perifériás neuropathiát okozhatnak. Az idegszöveteket megtámadó vírusok és baktériumok a következők:

Ezek a vírusok súlyosan károsítják az érzékszervi idegeket, ami éles, villámgyors fájdalmat okoz. A posztterpés neuralgia gyakran előfordul a zsindelyek támadása után, és különösen fájdalmas lehet.

Az AIDS-t okozó humán immunhiányos vírus (HIV) szintén jelentős károkat okoz a központi és a perifériás idegrendszerben. A vírus többféle neuropátiát okozhat, amelyek mindegyike erősen kötődik az aktív immunhiányos betegség specifikus stádiumához. Gyakran előrehaladó, fájdalmas polineuropathia, amely a lábakra és a kezekre hat, gyakran a HIV fertőzés első klinikai jele.

A bakteriális betegségek, mint például a Lyme-kór, a diftéria és a leprás kiterjedt perifériás idegkárosodással jellemezhetők.

A vírusos és bakteriális fertőzések indirekt idegkárosodást okozhatnak olyan autoimmun rendellenességekkel járó reakciók kiváltásával, amelyekben az immunrendszer speciális sejtjei és ellenanyagai megtámadják a szervezet saját szöveteit. Ezek a támadások jellemzően az ideg mielinhüvelyének vagy axonjának megsemmisülését okozzák.

Egyes neuropátiákat az immunrendszer működéséből származó gyulladás okoz, nem pedig a fertőző organizmusok által okozott közvetlen károsodás.

A gyulladásos neuropátiák gyorsan vagy lassan fejlődhetnek, és a krónikus formák váltakozó remissziós és visszaeső mintázatot mutathatnak.

Örökített neuropátiák: Az örökletes perifériás neuropátiákat a genetikai kódban vagy új genetikai mutációkban előforduló hibák okozzák.

A leggyakoribb örökletes neuropátiák olyan rendellenességek csoportja, amelyeket együttesen Charcot-Marie-Tooth betegségnek (a neuronok vagy a mielin burkolatáért felelős gének hiányából erednek) jelentenek. A tünetek a következők:

Kezelés

Jelenleg nincs olyan orvosi kezelés, amely gyógyíthatja az örökletes perifériás neuropátia kialakulását. Számos egyéb formában léteznek gyógymódok. Itt vannak a perifériás neuropathia kezelésének legfontosabb pontjai.

Általában a perifériás neuropathia kezelése olyan egészséges szokásokat alkalmaz, amelyek csökkentik a fizikai és érzelmi hatásokat, például:

A perifériás neuropathia egyéb kezelései a következők:

Szisztémás betegségek

A szisztémás betegségek gyakran összetettebb kezelést igényelnek. A vércukorszint szigorú ellenőrzése kimutatta, hogy csökkenti a neuropátiás tüneteket, és segít a diabéteszes neuropathiában szenvedő betegeknek abban, hogy elkerüljék az idegi károsodást.

A neuropathiát okozó gyulladásos és autoimmun állapotok számos módon szabályozhatók, ideértve az immunszuppresszív gyógyszereket, például:

Plasmapheresis: A plazmaferezis - olyan eljárás, amelyben a vér eltávolítása, az immunrendszer sejtjeinek és antitestjeinek tisztítása, majd visszatért a szervezetbe - korlátozhatja a gyulladást vagy elnyomhatja az immunrendszer működését. Az immunglobulinok magas dózisa, az antitestként funkcionáló fehérjék szintén elnyomhatják az abnormális immunrendszeri aktivitást.

Fájdalomcsillapítás: A neuropátiás fájdalmat gyakran nehéz ellenőrizni. Az enyhe fájdalmat néha enyhítheti a túlcsorduló fájdalomcsillapítók. Számos gyógyszercsoport bizonyult hasznosnak sok, krónikus neuropátiás fájdalomban szenvedő beteg számára. Ezek tartalmazzák:

A helyi érzéstelenítők, például a lidokain vagy helyi lidokain tartalmú foltok injekciói enyhíthetik a fájdalmat.

A legsúlyosabb esetekben az orvosok sebészeti úton megsemmisíthetik az idegeket; Az eredmények azonban gyakran átmenetiek és az eljárás komplikációkhoz vezethet.

Segédeszközök: A mechanikus segédeszközök és egyéb segédeszközök segítenek csökkenteni a fájdalmat és csökkenteni a fizikai fogyatékosság hatásait.

Sebészet: A sebészeti beavatkozás gyakran azonnali hatást gyakorolhat a kompressziós vagy befogó sérülések okozta mononeuropátiákról.

> Forrás:

> NIH közzétételi száma: 04-4853