Az ultrahang a hanghullámok használatát magában foglalja a bőr alatti képek rögzítésére. A legtöbb ember az ultrahang orvosi használatát társítja a váratlan terhességgel élő magzat megjelenítéséhez. Míg a koponya megnehezíti, hogy ezek a hanghullámok közvetlenül az agy értékelésére használhatók, az ultrahang neurológiai alkalmazásának számos módja van.
Hogyan működik az ultrahang
A fejre helyezett szonda nagyfrekvenciájú hanghullámot bocsát ki. Ez visszaverődik a testben lévő anyagokból, és a visszhangot a szonda fogadja. Ezt gyakran különböző sűrűségű képek készítéséhez használják. A képzett szakemberek például olyan ereket és csontokat találhatnak, amelyek egyébként nehéz lenne azonosítani.
Azonban az ultrahangnak is van egy másik alkalmazása. A Doppler-effektusnak köszönhetően, ahol a hang frekvenciája a forrás sebességétől függően változik, a hang visszhangja eltérő gyakorisággal fordulhat elő, ami összefügg a véráramlás sebességével. Ezért az ultrahang hasznos módszer lehet annak biztosítására, hogy a vér a szervezeten keresztül várt módon áramoljon.
Transzkraniális Doppler
A transzkraniaalis doppler (TCD) egy olyan technika, amely hanghullámokat használ annak mérésére, hogy a vér áramlik az agy artériáiban. A transzkraniaalis doppler neurológiai alkalmazásának számos módja van, beleértve a szubarachnoidis vérzés után a vérplazmába való átvizsgálást, a véráramlás hiányát az agyhalálban és a sarlósejtes betegségben szenvedő stroke kockázatát.
Az egyéb képalkotási módszerekhez képest a transzkraniaális Doppler olcsó és hordozható, így könnyen használható az orvosi irodákban és a kórházaknál.
Bár a koponya blokkolja a TCD-hez szükséges hanghullámokat, vannak olyan régiók, ahol a csont nagyon vékony, és ezáltal a hanghullámok irányíthatók. Egy tapasztalt szakember csak a sebességméréseken alapulhatja a véráramlást, bár sokan másféle képalkotási módot alkalmaznak, hogy először megtalálják a kívánt véredényt.
Összességében a vizsgálat fájdalommentes és nem invazív.
Extracranialis ultrahang
Az agy a nyakában lévő négy artériából kapja a vérellátását. Két csigolya artériák beolvadnak a bazális artériába, amely az agytörzsbe és az agy hátsó részébe juttatja a vért, és az agy nagyobb része eléri a vért a belső karotid artériákból, amelyek a nyaki verőerekből nyúlnak ki. Ha ezen artériák bármelyike szűkült vagy más módon megsérült, akkor iszkémiás stroke kialakulásához vezethet.
Számos módja van ezeknek a vérereknek a megvizsgálására, beleértve a hagyományos agyi angiográfiát, az MR angiogramot (MRA) és a számított tomográfiás angiográfiát. A duplex ultrahang egy újabb gyakran alkalmazott módszer a véráramlás ezen erekben való átvizsgálására.
Az ultrahang előnyei közé tartozik a viszonylag alacsony költség és a szükséges felszerelés könnyű hordozhatósága. Továbbá az ultrahang nem igényel semmilyen kontrasztanyagot, míg az angiográfia legtöbb formája kontrasztot igényel, hogy a lehető legjobb képet kapja.
Másrészt, bár az ultrahang jó információkkal szolgál a nyak elején lévő nyaki artériákról, a nyak hátsó részén található csigolyákról korlátozottabb információkkal szolgálhat.
Ez azért van így, mert a csigolya-artériák a csont hurkokon keresztül futnak, amelyek megakadályozzák a hanghullámokat az ultrahang szondából.
A karotid ultrahang nagymértékben függ a technikus képességeitől, és az eredmények értelmezése az érintettek szakértelmétől függően változhat. Ha kóros eredményeket találtak az ultrahangon, akkor valószínűleg jó ötlet megerősíteni ezeket az eredményeket más képalkotási modalitással, mielőtt folytatnák az érsebészeti beavatkozásokat vagy egyéb invazív beavatkozásokat. Ez különösen igaz, mivel a carotis ultrahang szisztematikusan felülbecsülheti az artériás szűkület mértékét.
Az echokardiográfia
Az echokardiogram a szív ultrahangja.
Ezt úgy tehetjük meg, hogy a próbát a mellkasra helyezzük, vagy inkább invazív módon, hogy egy szondát a beteg nyelőcsőjébe csússzunk. Bár invazívabb, ez jobb képet nyújt a szívrészekről, amelyek távolabb fekszenek a mellkasfalról, beleértve az aortát és a bal pitvarat is.
Szokatlannak tűnhet a szív imázsának megvitatása egy neurológiai cikkben, de végső soron az agy és a szív megosztottsága kissé mesterséges. Az agy a szívtől függ, hogy megkapja a vér áramlását. Agyvérzés után a protokoll megköveteli, hogy a szív be van foglalva, hogy olyan vérrögök forrását keresse, amelyek az agyba mentek, hogy beakadhassanak egy artériába, és megakadályozzák az agy részeinek vérellátását.
Összegzésképpen számos módszert alkalmaznak az ultrahangtechnikában, hogy neurológiai betegségben szenvedő betegeket értékeljék, bár csak az egyik ilyen módszer (transzkraniális doppler) közvetlenül az agy véráramlását vizsgálja. A fizikai vizsga és egyéb technikák mellett az ultrahang segítheti az orvosokat abban, hogy jobban megértsék, mi történik a bőröd és a koponya mögött.
Forrás:
John B Chambers, Mark A de Belder, David Moore. Echokardiográfia stroke és tranziens ischaemiás támadás. Szív. 1997 augusztus; 78 (Suppl 1): 2-6.
Értékelés: Transcranial Doppler. Az American Academy of Neurology, Terápiás és Technológiai Értékelési Albizottság jelentése. Neurology 40 (4): 680-1. 1990.
Sloan MA, Alexandrov AV, Tegeler CH és mtsai. Értékelés: transzkraniaalis doppler ultrahangvizsgálat: az American Academy of Neurology Therapeutics and Technology Assessment albizottságának jelentése. Neurology 2004; 62: 1468.