Bal kamrai segédeszközök (LVADs)

A bal kamrai segédeszköz (LVAD) egy műtéti úton beültetett, akkumulátorral működtetett szivattyú, melynek célja, hogy növelje a bal kamra szivattyúzási hatását, amely túlságosan gyenge a szívelégtelenség számára, hogy hatékonyan működjön önmagában.

Hogyan működnek az LVAD-k?

Számos LVAD eszköz létezik. Legtöbbjük húzza a vért a bal kamrába helyezett csőből, majd szivattyúzza a vért egy másik csőbe, amelyet az aorta behelyez.

Maga a szivattyúegység általában a szív alatti, a has felső részében helyezkedik el. Az LVAD elektromos vezetéke (egy kis kábel) behatol a bőrbe. Az ólom az LVAD-t egy külső vezérlőegységhez és a szivattyú tápláló akkumulátorokhoz rögzíti.

Az LVAD-ok teljesen hordozhatóak. A szükséges elemeket és vezérlőeszközöket övre vagy mellkasra viselik. Az LVAD-k lehetővé teszik a páciens otthon otthagyását és számos normál tevékenység folytatását.

Az LVAD-ok kialakulása

Az LVAD technológia jelentősen fejlődött, mivel ezeket az eszközöket először használták az 1990-es években. Eredetileg az LVAD-ok megpróbálták a pulzáló véráramot reprodukálni, mivel feltételezték, hogy egy pulzus szükséges a normál fiziológiához.

Azonban minden LVAD, amely diszkrét impulzust generál, sok mozgó részt igényel, sok energiát használ, és bőséges lehetőséget teremt a mechanikai meghibásodásra. Az első generációs LVAD-ok szenvedtek el mindezen problémáktól.

Hamarosan felismerték, hogy az emberek ugyanolyan jól jártak a folyamatos véráramlással, mint a pulzáló áramlás. Ez lehetővé tette a második generációs LVAD-ek kifejlesztését, amelyek kisebbek voltak, csak egy mozgó részük volt, és sokkal kevesebb energiát igényelt. Ezek az újabb LVAD-k sokkal hosszabbak és sokkal megbízhatóbbak, mint az első generációs eszközök.

A HeartMate II és a Jarvik 2000 a második generációs, folyamatos áramlású LVAD-k.

A LVADs harmadik generációja egyre kisebb, és 5-10 évig tart. A HeartWare és a Heartmate III LVADs a harmadik generációs eszközök.

Mikor használják az LVAD-okat?

Az LVADS-t három klinikai helyzetben alkalmazzák. Az LVAD-k minden esetben olyan betegek számára vannak fenntartva, akik az agresszív gyógykezelés ellenére rosszul teljesítenek.

1) Híd a transzplantációhoz. Az LVAD-k olyan súlyos krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek támogatására használhatók, akik szívátültetésre várnak.

2) Destination Therapy. Az LVAD-k "endotézis terápiaként" alkalmazhatók olyan súlyos végstádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegeknél, akik nem jelöltek átültetésre (más tényezők, mint például az életkor, vesebetegség vagy tüdőbetegség), és akiknek mechanikai támogatás. Ezekben a betegekben az LVAD a kezelés; kevés ésszerű elvárás, hogy az LVAD-t bármikor el lehet távolítani.

3) Híd a helyreállításhoz. Egyes szívelégtelenségben szenvedő betegeknél az LVAD eszköz behelyezése lehetővé teheti a bal kamra pihentetését és a " reverzális átalakítás " javítását. Példák, amelyekben a páciensek néha javíthatják a mögöttes szívproblémákat, beleértve a szívelégtelenséget szívműködés után is vagy súlyos akut szívrohamokkal vagy akut myocarditisszel .

Azoknál a betegeknél, akik ezekbe a kategóriákba tartoznak, az LVAD-k gyakran nagyon hatásosak a vérmennyiség visszaszerzésében, a szív visszahúzódik a normális szintre. Ez a javulás általában szignifikánsan csökkenti a szívelégtelenség tüneteit , különösen a nehézlégzést és a súlyos gyengeséget. Továbbá javíthatja más szervek működését, amelyeket gyakran a szívelégtelenség, például a vesék és a máj okoz.

Problémák az LVAD-kkel

Az LVAD-k biztonsága nagymértékben javult az évek során, és a tervező cégek nagyon keményen dolgoztak, hogy méretüket csökkenteni tudják, hogy alkalmasak legyenek a kis felnőtteknek. De még mindig sok probléma társul az LVAD-okhoz.

Ezek tartalmazzák:

Ezek a problémák nyilvánvalóan nagyon súlyosak, ezért az LVAD beillesztésének döntése valóban monumentális. Ezt a döntést csak akkor lehet meghozni, ha a korai halál valószínűleg egyik legvalószínűbb kimenetele.

Az LVAD "rendeltetési terápiaként" való használata különösen nehéz döntés, mivel ebben az esetben kevés remény van arra, hogy valaha képes lesz eltávolítani az eszközt. Az LVAD-k célterápiaként eddig végzett legnagyobb klinikai vizsgálatban az LVAD-recipiensek mindössze 46% -a él és stroke-mentes volt két év alatt.

Még az LVADS-szel fennálló problémákkal együtt, ezek a készülékek reális reményt kínálnak sok végstádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegnek, akik csak néhány évvel ezelőtt nem reménykedtek volna.

Birks EJ, George RS, Hedger M. et al. Súlyos szívelégtelenség visszafordítása folyamatos áramlású bal kamrai segédeszközzel és farmakológiai terápiával: prospektív vizsgálat. Circulation 2011; 123: 381.

Forrás:

Rose, EA, Gelijns, AC, Moskowitz, AJ és mtsai. A bal kamrai segédeszközök hosszú távú alkalmazása a végstádiumú szívelégtelenséghez. N Engl J Med 2001; 345: 1435.

Birks EJ, George RS, Hedger M. et al. Súlyos szívelégtelenség visszafordítása folyamatos áramlású bal kamrai segédeszközzel és farmakológiai terápiával: prospektív vizsgálat. Circulation 2011; 123: 381.