Az immunrendszer megértése

1 -

Az immunválasz megértése

A betegség megelőzésére, ellenőrzésére vagy felszámolására irányuló munka révén az immunrendszer fontos szerepet játszik mindennapi életünkben. A speciális szervek és sejtek összetett hálózataként az immunrendszer megvédi a szervezetet a normál sejtek és szövetek megkülönböztetésétől az idegen anyagtól vagy szervezettől.

Amikor az immunrendszer felismeri valamit, mint egy külföldi ügynök, akkor egy immunválaszra fog állni. Ezek az anyagok széles körben meghatározhatók, mint antigének vagy allergének.

• Az antigén lehet baktérium, gomba, vírus, parazita, toxin vagy idegen anyag. Az immunrendszer egy olyan antigént ismeri fel, amely jellemző tulajdonságokkal rendelkezik, és kiváltja az immunválaszt. Az immunválasz célja az antigén semlegesítése.
• Az allergén egy ártalmatlan anyag, például a macskafűző vagy a parlagfű pollen, amelyet a szervezet antigént tart. Amikor ez megtörténik, az immunrendszer reakciót fog kiváltani, amit allergiás reakciónak hívunk.

Még nem teljesen tisztázott okok miatt az immunrendszer időnként idegen tényként tévesen azonosítja saját sejtjeit, és immunválaszul. Ezt autoimmun betegségként említjük. Ilyenek például a pikkelysömör, a rheumatoid arthritis, a lupus vagy az 1-es típusú cukorbetegség.

2 -

Az immunrendszer anatómiája

Az immunrendszert különböző szervek, mirigyek és szövetek táplálják, amelyek támogatják a növekedést és a fejlődést. Ezek tartalmazzák:

• A csontvelő az, ahol minden vér és immunsejt keletkezik.
• A mellbél mögötti mellkasi mirigy szerepet játszik bizonyos defenzív vérsejtek érlelésében.
• A nyirokcsomók , amelyek a szervezetben összegyűjtöttek, számos immunsejtet tartalmaznak, amelyek sikeres immunválasz indításához szükségesek.
• A lép lymphoid szövetet tartalmaz, amely a vért és az immunsejteket megújítja és megújítja.
• A nyirokrendszer a szövetek és szervek közötti olyan autópálya, amely nyálkahártyát, fehérvérsejtekkel teli színtelen folyadékot tartalmaz.

Ezek a szervek szintén kulcsszerepet játszanak a limfociták termelésében, a fehérvérsejtek, amelyek első válaszként járnak el, ha sérült vagy beteg.

A limfociták két fő csoportja a B-sejtek és a T-sejtek. A B-sejtek érett állapotban maradnak a csontvelőben, míg a T-sejtek a csecsemőmirigybe érnek, hogy érettségüket befejezzék. Megérett állapotban a B-sejtek és a T-sejtek a véráramot és a nyirokrendszert úgy használják, hogy folyamatosan haladjanak az egész testben.

3 -

Az immunválasz típusai

Bármely betegség okozó ágens (kórokozó) jelenlétében az immunrendszer nem csak egy, hanem két különböző immunválaszot

• A veleszületett immunválasz minden általános fenyegetésnek, például vírusnak vagy baktériumnak az első vonalbeli támadása. Látható, mert mindig ott van, mindig ugyanaz, és mindig ugyanazokat a védekező sejteket használja.
• Az adaptív immunválasz olyan, amelyben az immunrendszer a kórokozó felismerése után specifikus sejteket hoz létre a kórokozó célzására és semlegesítésére. Mint ilyen, az immunrendszer minden új kórokozóra alkalmazkodik.

Az adaptív válasz mind a B-sejtekre, mind a T-sejtekre támaszkodik. A B-sejtek egy olyan antigént és szekréciós anyagot ismernek el, amelyek úgynevezett antitestek, amelyek "tagozzák" a kórokozót. A T-sejteket ezután követik a "megcímkézett" patogén destrukció céljára.

A B-sejtek és a T-sejtek egy részhalmazát memória B-sejtek és T-sejtek nevezik. Ezek immunerősítőként szolgálnak, "emlékeznek" az antigénekre és reagálnak, ha az antigén újra megjelenik.

4 -

Az immunválasz összehangolása

Az immunrendszeren belüli kommunikáció nagyrészt kémiai üzenetekkel történik. Ezeket a citokineknek nevezett vegyi anyagokat az immunsejtek széles választékából állítják elő a körülöttük lévő sejtek viselkedése alapján.

Ha felszabadul, akkor a citokinek más immunsejteket indukálnak vagy nem cselekszenek. Ezzel nemcsak a sejtforgalmat és a viselkedést irányítják, hanem szabályozzák a specifikus sejtpopulációk növekedését és reakcióképességét (beleértve a defenzív vérsejteket és a szöveti javítással érintetteket).

A citokinek sokféleképpen hasonlítanak a hormonokhoz. Azonban, szemben a sejtjelző molekulákkal, a citokinek szerepet játszanak az immunválasz modulálásában. A hormonok ezzel szemben elsősorban a fiziológiát és viselkedést szabályozzák.

A citokinek fontos szerepet játszanak az egészségben és a betegségben, válaszolnak a fertőzésre, gyulladásra, traumára, szepszisre, rákra és még a reprodukció fokára is.

5 -

Az antitestek szerepe

Az immunglobinként is ismert antitest egy olyan Y-alakú fehérje, amelyet a B-sejtek szekretálnak, és képesek azonosítani a kórokozókat. Az "Y" két csúcsa képes a kórokozóra vagy a fertőzött sejtre ragaszkodni, és három módon ellensúlyozni a semlegesítést:

• A kórokozó megakadályozása az egészséges sejtbe való belépéshez
• Egyéb fehérjék jelzése, hogy körülveszik és felemésztik a támadót egy fagocitózisos folyamat során
• Maga a kórokozó megölése

Az antitesteket az anyától a gyermekig keresztül passzív immunizálással végzik. A születéskor a gyermek elkezd önállóan termelni antitesteket, akár egy specifikus antigén (adaptív immunitás), akár a szervezet természetes immunválaszának (veleszületett immunitás) részeként.

Az emberek képesek több mint tízmilliárd különböző típusú antitest előállítására, amelyek mindegyike specifikus antigénre irányul. Az antitest antigénkötő helyét, amelyet paratopának neveznek, az epitópnak nevezett antigén komplementer helyére reteszelődik. A paratope nagyfokú variabilitása lehetővé teszi az immunrendszer számára, hogy felismerje az antigének széles skáláját.

6 -

Allergia megértése

Az allergiát akkor okozza, amikor az ember immunrendszere olyan anyagokhoz reagál, amelyek ártalmatlanok mások számára. Ezeket az anyagokat allergénekként említjük. Miközben hajlamosak az allergiák társulása a szénanátha és a pollen ellen, az allergiát számos allergén kiválthatja, beleértve a gyógyszereket, az élelmiszereket, a toxinokat, a latexet, a fémeket és a napsütést is.

Allergiás reakciók akkor fordulnak elő, ha a szervezet antitesteket, különösen immunglobulin-E-t (IgE) termel, káros hatású anyagként. Az antitest ezután kötődik az allergénhez és a két fehérvérsejt egyikéhez (a vérben szabadon keringő szövetekben vagy basophilokban élő hízósejtek), ami a histaminoknak nevezett gyulladásos anyagok felszabadulását idézi elő. Ez a hiperreaktív reakció nyilvánvalóvá válik:

• Légzőszervi tünetek, mint például tüsszögés, viszketés, orrfolyás, szemcseppek, légszomj és sípolás, gyakran a levegőben lévő irritáló anyagok
• Emésztőrendszeri tünetek, mint például hasi fájdalom, puffadás, hányás és hasmenés, jellemzően élelmiszerallergiához
• Bőrgyógyászati ​​tünetek, mint például bőrkiütés, csalánkiütés, láz és viszketés, amit a gyógyszerek és rovarcsípések okoznak a szerves vagy szervetlen anyagokkal való érintkezésben

Bizonyos esetekben egy személy potenciálisan életveszélyes, all-body allergiás reakciót tapasztalhat, amelyet anafilaxiának neveznek. A tünetek közé tartozik a súlyos kaptárak, az arcdaganat, a légzési nehézségek, a gyors vagy lassú szívverés, szédülés, ájulás, zavartság és sokk.

Az enyhe allergiákat jellemzően antihisztaminokkal kezelik, míg a súlyosabb reakciókban epinefrin injekciót igényelhetnek.

7 -

Az autoimmun betegség okai

A szívében az autoimmun betegség az immunrendszer tükröződése, ami a normális sejteket és szöveteket károsítja. Ez egy olyan állapot, amelyet még mindig nem értünk teljesen, de a kutatás azt sugallja, hogy számos tényező játszik szerepet (beleértve a genetikát, vírusokat és toxikus expozíciót).

Amikor az immunrendszer meghibásodik, felszabadítja a védekező limfocitákat és az úgynevezett autoantitesteket, amelyek a sejtek különböző részein célozzák meg a sejteket. Ez a nem megfelelő válasz, amelyet autoimmun reakciónak neveznek, gyulladást és szövetkárosodást okozhat.

Az autoimmun betegség nem ritka. A betegség több mint 80 ismert formája, az enyhe és súlyos tünetek között. Néhány gyakoribb:

• Lupus
• Rheumatoid arthritis
• Pikkelysömör
• scleroderma
• Coeliakia
• Crohn-betegség
• Colitis ulcerosa
• Sjögren-szindróma
• Vegyes kötőszöveti betegség
• vasculitis

A kezelés rendellenességek szerint változik, de magában foglalhatja kortikoszteroidok, immunszuppresszív gyógyszerek, rákellenes szerek és plazmaferezis (plazma dialízis) alkalmazását.

8 -

A mentesség és a vakcinák megértése

A vakcinák olyan szerves vagy ember által előidézett anyagok, amelyek bejutnak a szervezetbe, hogy kiváltsák az immunválaszt. A vakcina célja vagy egy betegség megelőzése (profilaktikus vakcina), betegség (terápiás vakcina) ellenőrzése vagy betegség felszámolása (sterilizáló vakcina).

A vakcinák az emberi immunitás hiányosságainak felszámolására szolgálnak, vagy azért, mert egy személy még nem volt kitéve kórokozónak (pl. Az éves influenza törzs), vagy a kórokozó komoly egészségügyi veszélyt jelent, amelyet az immunrendszer nem képes teljes mértékben befolyásolni (pl. a herpesz zoster vírus, amely zsindelyt okoz).

A vakcina kialakításának különböző megközelítései között:

• Az élő, csillapított vakcinák élő, fogyatékkal élő vírussal (és néha baktériumokkal) készülnek, amelyek nem okozhatnak ártalmat, mindazonáltal immunválaszt váltanak ki. A kanyaró, a mumpsz, a csirke pox és a polio csak néhány példa az élő vakcinákra.
• Az inaktivált vakcinák "megölt" vírusokat, baktériumokat vagy más kórokozókat használnak az immunválasz fellendítésére. Az influenza, a hepatitis A és a veszettség néhány példa az inaktivált vakcinákra.
• Az alegység elleni vakcinák csak egy patogén fragmentumot használnak az immunválasz kiváltására. Mind a hepatitis B, mind a humán papillomavírus (HPV) az alegység vakcinák példái.
• A toxoid vakcinák olyan inaktivált toxikus vegyületekből készülnek, amelyek ártalmatlanok a szervezetre, de még mindig kivédik az immunválaszt. Tetanusz és diftéria kórokozókat állítanak elő ilyen módon.
• A DNS-vakcinák azok, amelyekben a módosított DNS-t vektorba (például deaktivált vírus vagy baktériumok) inszertálják. Ezután a vektort beinjektáljuk a testbe, ahol a célsejtekhez kapcsolódik, és "reprogramozza" őket specifikus antitestek előállítására.

> Forrás:

Rich, R .; Fleischer, T .; Shearer, W .; et al. (2012) Clinical Immunology (4. kiadás). New York: Elsevier Science.