A gyengeséget az agy, gerincvelő, perifériás idegek, neuromuszkuláris csomópont vagy az izom maga okozhatja. Sokféle izombetegség létezik.
Annak érdekében, hogy helyesen diagnosztizálják a problémát, és így megfelelő bánásmódot biztosítsanak, néha egy darab izomot kell beszerezni az érintett izom mikroszkóp alatt történő megtekintéséhez.
Néha valójában több mintánkra lehet szükség, mivel egyes izombetegségek nem járnak az egész testtel, hanem inkább foltos eloszlásúak.
Hogyan történik az izom biopszia?
Az izombiopszia két fő formája. Az első egy biopsziás tűt tartalmaz, amely a bőrön keresztül egy izomba kerül, és kis mintát vesz. Alternatív megoldásként a bőrben metszést lehet végezni az izom közvetlenül megtekintésére és csökkentésére. Az utóbbi megközelítést "nyitott biopsziának" nevezik. Míg a nyílt biopsziák egy kicsit jobban érintettek, megengedhetik a minta kiválasztását a foltos izomrendellenességek esetén. A technikától függetlenül csak kis mennyiségű szöveget kell eltávolítani.
Az izombiopszia helyszíne a tünetek, például gyengeség vagy fájdalom helyétől függ. A gyakori helyek közé tartozik a comb, a bicepsz vagy a vállizom.
Ki szüksége van egy izom biopsziára?
A gyengeséggel és az alacsony izomtónussal rendelkezők mérlegelhetők az izombiopsziára, de ez általában nem első lépés.
Előfordulhat, hogy más értékelések, például az idegvezetési vizsgálatok vagy az elektromiográfia először meghatározzák, hogy az ok valóban az izomban van-e.
Milyen típusú betegségeket lehet azonosítani az izom biopsziával?
Az izomfájdalmak közé tartozik az izomsorvadás különböző típusa, azaz az izomzavarokat okozó genetikai rendellenesség.
Néhány gyakori típus Duchenne és Becker izomdisztrófiája
A myositis az izom gyulladását jelenti, amely a mikroszkóp alatt is azonosítható. Ilyenek például a polimitozis és a dermatomyositis.
Az izombiopszia bizonyos fertőzések, például trichinosis vagy toxoplasmosis azonosítására is képes.
Ez a lista néhány példát tartalmaz, de nem teljes. Az orvosok más okból is rendelhetnek izombiopsziát.
Melyek az izombiopszia kockázata?
Az izom biopsziát általában biztonságos és kisebb sebészeti beavatkozásnak tekintik. Vannak azonban bizonyos kockázatok. A leggyakoribb szövődmények közé tartozik a véraláfutás vagy fájdalom a biopszia helyén. Elhúzódó vérzés vagy akár fertőzés is lehetséges, ezért az orvosoknak óvintézkedéseket kell tenniük az ilyen szövődmények elkerülése érdekében. Tájékoztassa kezelőorvosát, ha bármilyen vérhígító gyógyszerrel vagy vérzési rendellenességgel rendelkezik.
Mit fogok tenni az eljárás során?
Bár van némi eltérés az izom-biopsziák különböző orvosainak elvégzésétől, általában az alábbiakra számíthat:
- Felkérést kap, hogy távolítsa el a ruházatát a biopszia helyén.
- Az eljárás során fel kell kérni, hogy feküdjön.
- A bőrt megtisztítják.
- A helyi fájdalomcsillapítás helyi befecskendezésére kerül sor. Érezhet egy kezdeti csípést és égő érzést a zsibbadó gyógyszerekkel.
- Vagy egy biopszia tű kerül be, vagy az orvos fogja használni a szikét, hogy egy kis vágás a bőrön keresztül, és a kis darabok izom sebészeti olló segítségével.
- A nyílást szükség esetén öltéssel kell lezárni.
- Steril kötést alkalmaznak.
Mit kell tennem a biopszia után?
Tartsa tisztán és szárazan a biopszia területét. Néhány érzékenység gyakori néhány nappal a biopszia után. A fájdalom orvosa által javasolt gyógyszert szedjen. Feltétlenül lépjen kapcsolatba kezelőorvosával, ha olyan fertőzések jeleit észleli, mint a láz, a bőrpír vagy a biopszia helyén történő elvezetés. Tájékoztassa velük, ha rosszabbodik a fájdalom vagy a vérzés.
Mi történik az izom mintajával?
Az izomot a mikroszkóp alatt különböző technikákkal vizsgálják. Különböző vegyi anyagokat használnak a különböző betegségek jeleinek azonosítására. Például a hematoxilin és az eozin alkalmasak gyulladásos megbetegedések azonosítására, a Gomori trichrome folt alkalmas a zárványtest myositis azonosítására, a citokróm oxidáz képes azonosítani a mitokondriális betegségeket, és a periodikus savas Schiff foltok képesek azonosítani a glikogén és a szénhidrát tárolási rendellenességeket. Milyen teszteket alkalmaznak, attól függ, hogy orvos gyanús-e a betegség alapjául szolgáló ok miatt.
Az izombiopszia nem mindig az utolsó lépés a diagnózisban. Például a mikroszkóp alatt különböző típusú betegségek jelennek meg. Például bizonyos esetekben szükség lehet genetikai tesztelésre. Még akkor is, ha az izombiopszia nem a végső lépés, iránymutatást adhat további vizsgálatokhoz, amelyek megerősítik a specifikus diagnózist.
Forrás:
Ropper AH, Samuels MA. Adams és Victor a Neurológia Alapelvei, 9. kiadás: The McGraw-Hill Companies, Inc., 2009.