Elektrodiagnosztikai vizsgálatok segítik a perifériás ideg- és izomdiagnosztikákat
Az elektromiográfia (EMG) és az idegvezetési vizsgálatok (NCS) értékes diagnosztikai eszközök, amelyek segítenek a neurológusok megtalálni és meghatározni az izmok és perifériák idegeit érintő betegségek okait. Az EMG-ben egy kis tűt helyeznek az izomba az elektromos aktivitás mérése céljából. Az idegvezetési vizsgálatokban az elektródákat az ideg feletti bőrön helyezik el, és más rögzítő elektródák ugyanazon idegponton keresztül egy másik ponton vannak elhelyezve.
Kis ütést alkalmaznak, és az elektromos impulzust rögzítik.
Bár az EMG és az NCS különböző tesztek, gyakran használják együtt, mert az egyes tesztekből nyert információk ingyenesek. A két teszt együtt inkább tájékoztató jellegű, mint egyedül, kivéve a konkrét helyzeteket.
Az NCS eredmények megértése
Az ideg axonja mentén küldött elektromos jelet cselekvési potenciálnak nevezik. Az idegvezetési vizsgálatokban ezeket az akciópotenciálokat mesterségesen generálják elektromos stimulálással annak meghatározása érdekében, hogy az axon hogyan reagál.
Az idegvezetés-vizsgálat szenzoros és motoros két fő részből áll. A szenzoros idegről történő felvétel szenzoros idegi akciópotenciál (SNAP) ad, és az izomrögzítés egy összetett izom akciós potenciált (CMAP) eredményez.
Az EMG- vagy NCS-jelentésben esetleg előforduló egyéb kifejezések a következők:
- Amplitúdó: Az elektromos jel hullám, és az amplitúdó a magassága.
- Vezetési sebesség (CV): A vezetési sebesség azt az értéket írja le, amelyen az elektromos impulzus az ideg mentén halad.
- Időtartam: Ez leírja az elektromos hullám szélességét.
- Vezérlõ blokk: Ez a jel csökkenése egy anatómiai régióban, például a csuklón. Ez azt sugallja, hogy az idegek bejutnak, mint a carpal tunnel szindrómában .
- F reflex: Az F-hullám egyfajta elektromos visszhang, amelyben az impulzus a gerinc felé halad, majd vissza ugyanazon szál mentén. Így érzéke van a motor ideg teljes hosszában történő vezetésnek.
- H reflex: A H hullám egy reflex elektromos egyenértéke a lábnak. Az impulzus a szenzoros ideg felé halad a gerincvelőhöz, majd motoros ideg mentén utazik.
Ezek az intézkedések tájékoztatást nyújtanak a perifériás idegrendszer motoros és érzékszervi összetevőiről. Azt is sugallják, hogy az idegsejtek axonja vagy mielinhurokja jobban károsodik-e neuropátiában. A myelin gyorsítja az akció-potenciálok gyorsabb utazását, így a mielin problémái (myelinopathia) a vezetési sebesség csökken. Az axonokkal kapcsolatos problémák (axonopathia) esetén az intakt szálak normál sebességgel képesek jeleket vezetni, de kevesebb szál van, ami gyengébb jelet és csökkent amplitúdót eredményez.
Az EMG eredményeinek megértése
Amikor EMG-t végeznek, az izomrostok elektromos aktivitását mérik és demonstrálják, mint egy hullámot a képernyőn, és statikus hangokat hallanak a hangszórón. A technikus mindketten hallgatja ezeket a hangokat, és figyeli a monitort, hogy érzékelje a rendellenességeket.
Ha egy ideg serkenti az izmok összehúzódását, akkor az eredmény az elektromos aktivitás egy rövid villanása, amelyet motoregység akciópotenciálnak (MUP) neveznek.
A perifériás idegek betegségeiben az izmok néha önmagukban spontán tevékenységet kezdhetnek. Ezt az EMG detektálja fibrillációnak és pozitív éles hullámnak a monitoron. Néha a rendellenesség látható izomrángásokat okoz .
Ha egy ideg sérült meg, majd regenerálódik, az ideg hajlamos arra, hogy a szélesebb területre kiterjedjen. Ez abnormálisan nagy MUP-kat okoz. Ha a MUP-k rendkívül kicsiek vagy rövidek, az izomzat betegségének (myopathia) jelenlétére utal.
Az EMG eredményeket értelmező orvosok szintén említhetik a "toborzási mintát". Mivel az izom összehúzódott, az idegrostok egyre több és több izomtömeget (ún. Motoregységet) jeleznek be, és segítenek.
Egy neuropátiás rendellenességben a különböző motoregységek amplitúdója erős, de kevesebb, mivel az ideg nem képes több egységhez kapcsolódni. A myopathiában a motoregységek száma normális, de az amplitúdó kisebb.
Az izomzat elektromos kisüléseinek mintázata további információt adhat a probléma okairól, sőt segíthet meghatározni a probléma fennállásának időtartamát.
Az EMG és az NCS értelmezése nem mindig egyértelmű, és nem mindig vezet egyetlen diagnosztikához - de a tesztek csökkenthetik a diagnosztikai lehetőségek számát.
Forrás:
Alport AR, Sander HW, Perifériás neuropátia klinikai megközelítése: Anatómiai lokalizáció és diagnosztikai vizsgálat. Folytonosság; 18. kötet, 1. szám, 2012. február.
> Blumenfeld H. Neuroanatomia Klinikai esetek segítségével . Sunderland, MA: Sinauer Associates, Inc. Kiadók; 2014-ben.