A szívritmus-szabályozóknak az évek során történt előrehaladása révén ezek az eszközök biztonságosak, hatékonyak és megbízhatóak. Azok az emberek, akik szívritmus-szabályozókkal rendelkeznek, általában teljesen korlátlan életet élvezhetnek. Ha pacemakere van, vagy azt mondták, hogy szükséged van rá, akkor ez a cikk segít megérteni, hogy mi a pacemaker, és mit várhat el tőle.
Mi a pacemaker?
A pacemaker egy kicsi, de nagyon kifinomult elektronikus eszköz, amelyet a bőr alá beültetve segít a szívverés szabályozásában.
Pontosabban, a szívritmus-szabályozókat leggyakrabban szívritmuszavarokat okozó szívritmuszavarok kezelésére használják - túl lassú szívverés. A bradycardia okozta szívritmuszavarok beteg szinusz szindróma és szívblokk . A szívritmus-szabályozók általában kiküszöbölik a bradycardia által okozott tüneteket, beleértve a gyengeséget , fáradtságot, szédülést , szédülést vagy szinkrációt (eszméletvesztés).
Néhány embernél, akik szívelégtelenségben szenved , a pacemaker speciális típusa segíthet koordinálni a szívkamrák - az atria és a kamrák - verését. Ezek a speciális szívritmus-szabályozók - amelyeket szív-reszinkronizációs terápiaként (CRT) használnak - jelentősen javíthatják szívműködésüket és tüneteiket sok embernél, akik szívelégtelenségben szenvednek.
Hogyan működnek a szívritmus-szabályozók?
Ellentétben azzal, amit hallottál, a szívritmus-szabályozók nem vesznek át a szív munkáját. Miután szívritmus-szabályozója van, a szíved még mindig minden saját munkáját elvégzi.
Inkább a szívritmus-szabályozó pusztán segít szabályozni a szívverés időzítését és sorrendjét.
A szívritmus-szabályozók két fő részből állnak: a generátor és a vezetékek.
A generátor lényegében egy apró számítógép (egy akkumulátorral és más elektronikai alkatrészekkel együtt), amely hermetikusan lezárt titántartályban van elhelyezve.
A legtöbb modern pacemaker generátor nagyjából 50 cm-es darab és körülbelül háromszor vastag.
Az ólom egy rugalmas, szigetelt vezeték, amely elektromos jeleket hordoz előre-hátra a pacemaker generátor és a szív között. Az ólom egyik vége a generátorhoz csatlakozik, a másik vége a vénába kerül a szívbe. A legtöbb pacemaker jelenleg két vezetőt használ; az egyik a jobb pitvarban helyezkedik el, a másik a jobb kamrában.
A pacemakereket helyi érzéstelenítéssel ültetik be. A generátort a bőr alá helyezzük, a kulcscsont alatt. A vezetékeket egy közeli vénán keresztül vezetik át, és a szívben lévő megfelelő pozícióba haladnak, végeik pedig a generátorba vannak csatlakoztatva. Az implantációs eljárás általában 30 perctől egy óráig tart.
A beültetés után a szívritmus-szabályozó a szív elektromos aktivitásának megfigyelésén dolgozik, és eldönti, hogy mikor és mikor "ütemben". Ha a pulzus túl lassú lesz, akkor az eszköz egy apró elektromos jelet továbbít a szívizomnak, ami megszakad.
Az ingerlés a jobb pitvarból, a jobb kamrából vagy mindkettőből történik. A pacemaker a beat-to-beat alapon dönt, hogy szükség van-e a lépésre, és ha igen, milyen kamrákban kell lépést tartani.
Ez az "intelligens ingerlés" gondoskodik arról, hogy a test azonnali igényeihez mindig megfelelő pulzusszámot tartsanak fenn, és hogy a szívkamrák munkája mindig összehangolt legyen.
A szívritmus-szabályozók "programozhatók", ami azt jelenti, hogy az általuk végrehajtott funkciók bármikor módosíthatók. A pacemaker programozása úgy történik, hogy vezeték nélküli úton továbbítja az új utasításokat a generátorhoz egy speciális programozó eszköz használatával. Például kezelőorvosa könnyen átprogramozhatja a szívritmus-szabályozót, hogy megváltoztassa a szívritmus ütemét.
Arányérzékeny pacemakerek
Az ingerlés kezdetén a szívritmus-szabályozók csak egy adott pulzusszámmal tudtak lépést tartani.
Amikor a páciens saját intrinsic pulzusának alá csökkent az előre beállított sebesség (például 70 ütés percenként), akkor a pacemaker ütemben kezdett lépést tartani.
Ma azonban szinte minden szívritmus-szabályozó képes megváltoztatni az ütemét, attól függően, hogy milyen azonnali szükséglete van. Ezeket a szívritmus-szabályozókat szívritmus-szabályozónak nevezzük.
A frekvenciaérzékeny szívritmus-szabályozók az optimális pulzusszám meghatározásához számos technológiát alkalmazhatnak, de közülük kettő különösen hasznosnak bizonyult. Ezek közül az egyik az aktivitásérzékelő, amely érzékeli a testmozgást. Minél aktívabb vagy, annál gyorsabban halad a szívritmus-szabályozó (az orvos által beállított szívritmus tartományon belül). Az ingerlés sebességének megváltoztatásához általában használt másik módszer a légzésérzékelő, amely a légzés mértékét méri. Minél gyorsabban lélegzik, annál aktívabb vagy (feltételezhetően), és gyorsabb lesz az ingerlés (ismét előre beállított tartományon belül). Mindkét technológia lehetővé teszi, hogy a ritmusérzékeny szívritmus-szabályzók utánozni tudják a szívritmus normális, pillanatról pillanatra történő változását, amelyet normális szívritmus biztosítana.
Milyen gyakran kell a szívritmus-szabályozó a szívedet?
A szívritmus-szabályozó emberek többségében a szív saját elektromos rendszere a szívverések nagy részét generálja. A szívritmus-szabályozó elsősorban "biztonsági szelepként" működik, hogy elkerülje a nem megfelelő bradycardia esetleges epizódjait.
Más embereknél a szívritmus-szabályozó főleg a sebességre reagáló üzemmódban működik, hogy a pulzusszám a testmozgás során megfelelően növekedjen. Pihenés közben a pacemaker rendszerint nem ingerel. A sebességérzékeny ingerlés sokkal aktívabb, sokkal kevésbé fáradt.
Mégis, más embereknél a bradycardia súlyosabb formái vannak, és gyakorlatilag állandóan ingerlést igényelhetnek. Ezek az emberek gyakran gyorsan súlyos tünetekké válhatnak, ha a szívritmus-szabályozóiknak valahogy meg kell állítaniuk a normális működést. Az orvosok ezért "pacemaker-dependensnek" nevezik őket.
Mi az élet olyan, mint a pacemaker?
A szívritmus-szabályozóknak meg kell akadályozniuk vagy kiküszöbölnék a problémákat, és nem kellene őket létrehozniuk. És általában, amit csinálnak.
Mindaddig, amíg néhány egyszerű óvintézkedést követ, és követheti orvosának utasításait, hogy rendszeresen ellenőrizze a készüléket, akkor tervezheti azt, hogy olyan életet vezessen be, amely gyakorlatilag mentes a szívritmus-szabályozó által okozott korlátozásoktól. A pacemakeret rendszeresen ellenőrizni kell, és amikor az akkumulátor végül elkezd alacsonyodni (általában 7-10 év után), a pacemaker generátort cserélni kell. (Ez általában egy egyszerű ambuláns eljárás.) A legtöbb esetben az emberek teljesen elfelejthetik, hogy pacemakerük minden más alkalommal. Itt van egy kiterjedtebb vita a pacemakerrel való együttélésről.
> Források:
> Brignole M, Auricchio A, Baron-Esquivias G, et al. 2013 > ESC iránymutatások a szívritmus és a szívizsinkronizáció terápiájáról: az Európai Kardiológiai Társaság szív- és reszinkronizációs terápiája (ESC) >. Az Európai Szívritmus Szövetséggel (EHRA) közösen kifejlesztett. Eur Heart J 2013; 34: 2281.
> Tracy CM, Epstein AE, Darbar D et al. 2012 ACCF / AHA / HRS > A szívritmus-rendellenességek eszközalapú terápiájára vonatkozó 2008. évi iránymutatások aktualizálása: az American College of Cardiology Foundation / Amerikai Szív Szövetség Task Force a Gyakorlati Irányelvek és a Heart Rhythm Society >. Forgalom 2012; 126: 1784.