A Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism 2005. májusi számában közzétett kutatás végül ellentmondásos nézeteltérést hozott az endokrinológiai világban azzal kapcsolatosan, hogy vajon az enyhe hipotireózis is okozhat vagy hozzájárul-e a súlygyarapodáshoz.
A tanulmányban, amely több mint 4600 kutatási témát vizsgáltak meg, a kutatók feltárták a pajzsmirigy-szintek ( pajzsmirigy-stimuláló hormon - TSH-szintek által mért) és a testtömegindex (BMI) közötti kapcsolatot - a súlyhoz képest, és kategorizálja az embereket különböző súlyszegmensekben, beleértve a súlyos testsúlyt, a normál testsúlyt, a túlsúlyt és az elhízást.
A kutatók azt találták, hogy a BMI és a TSH pozitív összefüggést mutat. Ez azt jelenti, hogy a BMI emelkedett, mint a TSH emelkedett, és közvetlen kapcsolatot mutatott az emelkedett TSH szint és a testtömeg között. Volt egy negatív kapcsolat a BMI és az Free T4 között , ami azt jelenti, hogy a Free T4 (a keringő tároló pajzsmirigyhormon tiroxin mérése a véráramban) emelkedik, a BMI csökken.
Még azokban az emberekben is, akiknek a TSH szintjei az úgynevezett "referencia tartományban" vagy "normál tartományban" voltak - azok, akiknek a szintje a TSH teszt normál referenciatartományának magasabb szintjére esett, ebben az esetben a TSH értéke 4,5 - körülbelül 12 fontot meghaladta a TSH-t a referenciatartomány alacsonyabb végénél, és a medián TSH értéke 0,28 volt.
Összességében a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a pajzsmirigyfunkció - még akkor is, amikor a TSH szintje a referenciatartományba esik - olyan tényező, amely segít meghatározni a testtömegét, és még a kissé emelkedett TSH szint is társul az elhízás előfordulásának növekedéséhez.
Érdekes módon a pajzsmirigy funkció ugyanolyan hatást gyakorol a BMI-ra, mint a testmozgás!
A kutatók azt is megállapították, hogy még a pajzsmirigyfunkció kis változatossága is - a szabad T4 referenciatartományon belül - hozzájárulhat a testtömeg szabályozásához egy populációban. Úgy gondolják, hogy a keringő pajzsmirigyhormon befolyásolhatja a szervezet "alvó energiaköltségét". A kutatók szerint,
"Az olyan lakosságban, ahol a fizikai aktivitás fokozatosan csökkent, még a pajzsmirigyhormonok által közvetített energiaforrások viszonylag kis mértékű hozzájárulása is elegendő lehet a BMI növekedéséhez."
A kutatók szerint:
"... azt javasoljuk, hogy a pajzsmirigy-funkciók közötti különbségek a normál tartományon belül a BMI különbségekhez kapcsolódnak, melyet az energiafogyasztás hosszú időtartamú kisebb változásai okoznak, és ez különösen akkor jelentkezik, ha enyhe hipo- vagy hipertireózis van jelen. a pajzsmirigyfunkció ilyen jellegzetes rendellenességei magasak, és a környezeti tényezők befolyásolhatják, mivel a pajzsmirigy-funkciók kicsi rendellenességei gyakoriak, a pajzsmirigyfunkció fontos hatással lehet az elhízottság előfordulására a populációban. "
A 2010-es tanulmány
Egy másik, a Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism című folyóiratban megjelent tanulmány megerősítette ezeket az eredményeket.
Bernadette Biondi pajzsmirigysága és elhízottsága: egy érdekes kapcsolat, a következőket mondja:
"... a szubklinikus és a túlzott hypothyreosis összefügg a magasabb BMI-val és az elhízás magasabb prevalenciájával mind a dohányzókban, mind a dohányzókban .. Megállapítást nyert, hogy a csontpótló terápia során az I-T4 dózisban bekövetkező minimális változások által okozott kis szérum TSH-változatok szignifikánsan megváltoztatták a pihentető energiaköltségeket a hypothyreosisban szenvedő betegeknél Ezek a vizsgálatok támogatják azt a klinikai bizonyítékot, hogy az enyhe pajzsmirigy-működési zavar összefügg a súlyos testtömeg-változásokkal, és valószínűleg a túlsúly és az elhízás kockázati tényezője. "
... Fontos megjegyezni, hogy az elhízás világszerte elterjedtebb előfordulása a populációs vizsgálatokban még jobban megzavarhatja a normál TSH-tartomány meghatározását. További kutatásra van szükség annak megállapításához, hogy az elhízás kialakulásában szerepet játszik-e az enyhe pajzsmirigyhormon-hiány és az ennek következtében enyhe TSH-növekedés, vagyis a referenciatartomány felső határa. Ezenfelül vizsgálatokra van szükség a magas leptinszintek potenciális szerepének megállapításában a pajzsmirigy autoimmun betegség iránti fokozott érzékenységében, ami viszont magas kockázatot jelent a szubklinikai vagy túlzott hypothyreosis kialakulásának kockázatára.
Az elhízás és a pajzsmirigy diszfunkciója gyakori betegség, következésképpen a klinikusoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az elhízott páciensek pajzsmirigy diszfunkciójára. "
TÖBB INFORMÁCIÓ
Itt további források találhatók a súlygyarapodásra, a fogyásra való képtelenségre és a pajzsmirigy működésére mutató linkre:
- Hét pajzsmirigy táplálkozás titkai segítik a pajzsmirigy-betegek súlycsökkenését
- Mi a legjobb pajzsmirigy étrend?
- 10 dolog tudni a pajzsmirigy-betegségről, az ételekről és a italokról
- Diéta és súlycsökkentő központ a pajzsmirigy betegek számára
- Segítség a pajzsmirigy-betegeknek, akik nem tudnak súlyt szenvedni
Forrás: Knudsen N, et. al. "A pajzsmirigyfunkció kis különbségei fontosak lehetnek a testtömeg indexhez és az elhízás előfordulásához a populációban." J Clin Endocrinol Metab 2005 május 3