Belső tapadású válltörések

A vállvérzés oka a dobó sportolóban

A belső ütközés a válltörés egy speciális fajtája, amelyet elsősorban a sportolók dobtak. A belső ütközés a következő szerkezetek sérüléséből áll:

A probléma a tuberositás (humerus teteje) becsípése a labrum ellen. A belső behatásokkal rendelkező betegek jellemzően nem rendelkeznek a belső rotációval - képesek a vállat teljesen befelé fordítani.

A belső ütközés jelzései

A probléma leggyakoribb jelei a következők:

Tipikusan, amikor ezeket a betegeket megvizsgálják, vállmozgásuk kismértékben kóros. Gyakran ezek a sportolók a vártnál nagyobb külső fordulattal rendelkeznek (ami gyakori a dobó sportolóknál), és enyhén csökkentette a belső forgást.

A betegek észrevehetik ezt, mivel nehezen tudják elérni a hátukat annyira, hogy az érintetlen oldalon, mint az érintetlen oldalon. Gyakran ezek a betegek a vállízület instabilitásának finom felismeréseit mutatják. Úgy gondolják, hogy a váll bizonytalansága kulcsfontosságú eleme annak, hogy miért alakul ki a belső konfliktus.

A tesztek közé tartoznak a röntgenvizsgálat, amely rendszerint normális. Az MRI általában a csontzúzódást (ödéma) mutatja a gömbcsukló vállízületének gömbje, a forgó mandzsetta részleges vastagsága és a labrum károsodása (bár nem tipikusan a labrum elváltozása).

Kezelési lehetőségek

A legtöbb beteg neminvazív kezelésekkel kezdi a váll mechanika problémáinak kezelését. Ezért a kezelésre való összpontosítás az, hogy visszanyerje a normál vállfordulatot és javítsa a lapocka mozgását a váll mozgása során. A scapula kritikus fontosságú a normál váll mechanikához, mivel a scapula tartalmazza a vállízület csatlakozóját. Ha az aljzat nem mozog összehangolt módon a váll többi részével, akkor a belső ütközés tünetei gyakran előfordulhatnak.

A jó hír az, hogy a páciensek túlnyomó többsége, még a magas szintű sportolók is megkönnyítik a tünetek enyhítését ezen terápiás erőfeszítésekkel. A kulcs szorosan együttműködik egy jól képzett terapeutával vagy edzővel, aki megérti a váll mechanika javításának célját. Ha a hangsúly kizárólag a "vállat" erősít, anélkül, hogy a megfelelő váll mechanikára kellene helyezni a hangsúlyt, akkor az eredmény nem lehet olyan jó.

Azoknál a betegeknél, akik nem javulnak a terápiára irányuló összpontosított erőfeszítések ellenére, szerepe van az arthroscopikus vállsebészetnek. Általában műtétet végzünk a rotátor mandzsetta vagy a labrum károsodásának kezelésére, valamint a vállelület instabilitásának kezelésére, amely hozzájárulhat a problémához. Szerencsére a legtöbb beteg képes megoldani ezt az állapotot nem sebészeti kezelésekkel, de azok számára, akik a terápia sikertelenek, a műtét jó alternatíva lehet.

Forrás:

Drakos MC et al. "A váll belső tapadása a fejfedőben" J Bone Joint Surg Am, 2009. november 01 .; 91 (11): 2719-2728.