Törött csont a bokainál
A csípőcsont végében egy tibialis plafond törés (más néven tibialis pilon törés) jelentkezik és a boka ízületét is magában foglalja. A tibia-platótörésekhez hasonlóan ezek a sérülések az ízülethez közel helyezkednek el, és a bokarészület porc felületével kell kezelni.
A tibialis plafond törések közvetlenül a boka ízülete felett fordulnak elő, és magukba foglalják a boka kritikus porcfelszínét.
A másik fő tényező, amelyet figyelembe kell venni ezekkel a sérülésekkel, a lágyrész a boka körüli területen. Még a megfelelő kezelés mellett mind a rövidtávú, mind a hosszú távú bonyodalmak komplikációi lehetnek. Azok, akik egy tibia-plafond törést tartanak fenn, nagy a veszélye a gyorsuló bokaízületi gyulladás kialakulásának .
Lágy szövetek a boka körül
Mivel a bokaízület körül kevés izom és bőr van, a tibialis plafond súlyos törései problémásak lehetnek. Ha a puha szövetek túl duzzadtak és megsérültek, a műtét nem lehetséges ezen sérült szöveteken keresztül. Ezekben az esetekben a végleges műtét késleltetheti, amíg a duzzanat el nem tűnik, és a lágyszöveti állapot javul.
Amíg a lágyrész gyógyul, a törött csont és a boka kötés immobilizálódik. Ez egy öntött, süllyesztett vagy külső rögzítővel történhet. A külső rögzítőeszköz olyan eszköz, amely sebészeti úton helyezkedik el a puha szövetek által duzzadt és sérültek.
A külső rögzítő a csontot a törés felett és alatt biztosítja, elkerülve azonban a lágyszövetet, amely gyógyulást igényel. A külső rögzítő előnye, hogy a csontokat mereven rögzíti, és lehetővé teszi a sebész számára, hogy figyelemmel kísérje a lágyszövet gyógyulását.
Plafond törések kezelése
Miután a puha szövetek végleges kezelést biztosítanak, számos lehetőség áll rendelkezésre a tibia-plafond törések kezelésére.
- Öntvény
Az öntést olyan betegeknél alkalmazzák, akiknek minimális elmozdulása van a törésrészecskéknek. Az öntés előnyös lehet azoknál a betegeknél, akiknél a műtéti beavatkozás valószínűleg nem okoz jelentős lágyrész-sérülést. - Külső rögzítés
A külsõ rögzítõket olyan törésekhez rögzítik, amelyek lágyszöveti károsodást okoznak. Ezek közé tartozhatnak nyitott törések vagy törések, amelyek duzzanatot okoznak, ami nem engedi, hogy a sebész behatoljon a szövetbe. A külső fixátorokat átmenetileg alkalmazhatjuk addig, amíg a lágyszöveti állapot javul, vagy a tibialis plafond törések végső kezelésére. - Korlátozott belső rögzítés
A korlátozott belsõ rögzítés népszerû választási lehetõvé vált azoknál a betegeknél, akiknél a sebészeti beavatkozások részesülnének, de a sebészeti beavatkozásoknál a puha szövetek is vannak. Ebben az esetben apró bemetszéseket alkalmaznak a törési fragmensek biztosítására, és ezt a kezelést öntött vagy külső fixátor alkalmazásával fokozzák. Ez a fajta kezelés áthidalja a többé-kevésbé invazív kezelési lehetőségek közötti szakadékot. - Belső rögzítés
A tibialis plafond törések belső rögzítése lehetővé teszi a törésrészek helyes helyreállítását. Sajnálatos módon, még a csontdarabok sorakozásával is, ezek a törések után a boka arthritis alakulhat ki. Ez az ún. "Poszttraumatikus ízületi gyulladás" a sérüléskor elszenvedett porckárosodásnak tudható be.
- Boka Fúzió
A bokafúzió a legsúlyosabb törésekre van fenntartva, amelyeknek kevés reményük van a funkcionális boka helyreállítására. A boka fúzió előnye, hogy olyan stabil gyalogos platformot biztosít, amely minimális fájdalmat okoz.
Bonar SK & Marsh JL. "Tibialis plafond törések: a kezelés alapelveinek megváltoztatása" J Am Acad Orthop Surg 1994 november; 2: 297-305.