A tracheális szűkület a légcső vagy a légcső szűkületje a hegszövet kialakulásának vagy a porckorong alakváltozásának következtében. Bár a légcső enyhe szűkületét soha nem lehet azonosítani, a légutak több mint 50% -ának jelentős szűkülése súlyos komplikációhoz vezethet. A trachealis stenosis 3 legelterjedtebb oka:
- Endotracheális cső (légzőcső) vagy tracheostomia hosszabb elhelyezésére
- Gyulladásos bélbetegség
- Kollagén vaszkuláris betegség (granulomatosis polyangitis, más néven Wegener granulomatosis)
További ismert okok a következők:
- Congenital malformációk (születési rendellenesség)
- Sérülés
- Belélegezve égési sérülést okoz
- Sugárkezelés
- A légcső fertőzései
- Gyulladásos betegségek (szarkoidózis vagy amiloidózis)
- Rák
A rákban és a veleszületett rendellenességekben a légutakat a légcsőből vagy a rossz formájú porcokból történő összeszorítással tömik. A tracheális szűkület egyéb okai rendszerint a légcsőben fellépő fekélyesedéssel kezdődnek. A fekélyek gyulladásos kaszkádot indítanak el , amely normális gyógyulási folyamat, amely eltúlozódhat és több heg szöveget okozhat, mint általában. Ez a további hegesedék szűkíti a területet a légcsőben.
Tracheális stenosis előfordulása
A trachealis stenosis megszerzésének gyakorisága függ a trachealis szűkület okától.
A légutak utáni intubációs károsodása gyakori lehet, azonban a tünetekkel járó stenosis kockázata általában kevesebb, mint 2%. A következő kockázati tényezők növelik az intubáció utáni vagy a tracheostómia által okozott tracheális stenosis valószínűségét:
- Női
- Túlsúly
- Cukorbetegség
- Magas vérnyomás
- Szívbetegség
A posztintubálás vagy a poszt-tracheostómia kockázata csökkenthető, ha az ICU során a következőket gyakorolják:
- Az endoctrachealis vagy tracheostomia léggömb nyomás 20-30 cm víznyomás között van
- A fertőzés megelõzése, ha a szájápolás megfelelõ szájfeltétellel történik, a fertõzés megelõzéséhez vagy a légutak nyálkahártyákkal történõ elzárásához
- Forgassa a légzőcső helyét a szájon kívül, hogy enyhítse a nyomást
- A légzőcső megfelelő mélységének fenntartása
- A légzőcsövek szövődményeinek megakadályozása a behelyezéskor és a véletlenszerű eltávolítás megakadályozása, ha nehéz légutak vannak.
A tracheális szűkület lehet a polangitisz granulomatosisában előforduló első jel. Stenosis előfordulhat az idő 16-23 százaléka. A tracheális szűkület egyéb okainak előfordulási gyakoriságáról nincs sok adat.
A trachealis stenosis tünetei
A congenital trachealis stenosisban az enyhe stenosis gyakran félreértelmezhető, mint asztma vagy visszatérő hörghurut. Enyhe tracheális szűkület esetén a tüneteket a későbbi gyermekkori vagy korai serdülőkorban nem lehet azonosítani, amikor a tünetek a testmozgás nehézségét jelzik. A veleszületett tracheális szűkület súlyosabb eseteiben a következő tünetek jelentkezhetnek:
- Stridor (magas lélegző hang)
- Ciános, észrevehetően kék ajkakkal
- Belégzést okoz
- Fárasztó légszomj (dyspnoe)
A szerzett trachealis stenosis egyéb esetekben a tünetek nem jelentkezhetnek több héttel a sérülés után. A légzési nehézség a gyakori első tünet. A veleszületett tracheális szűkülethez hasonlóan sztrájkolást, sípoló zavarokat vagy súlyos légszomjat is észlelhet.
A tracheális stenosis diagnózisa
Számos vizsgálati módszer használható arra, hogy segítse orvosát annak megállapításában, hogy van-e trachealis stenosis, vagy sem. A bronchoszkópiát az aranystandardnak tekintik a trachealis stenosis diagnosztizálására, mivel az orvos képes lesz közvetlenül megjeleníteni a légcsődet.
Ezzel kapcsolatban azonban vannak kockázatok, mivel egy alkalmazási kör további akadályozza a légutakat, így az oxigénellátás szintjének megőrzése nehezebb lehet. Beszéljétek meg az orvosával a bronchoszkópiával kapcsolatos egyedi kockázati tényezőket.
Az orvos által alkalmazott egyéb módszerek közé tartoznak a röntgen-, CT-, ultrahang-, MRI- és tüdőfunkciós vizsgálatok. A standard röntgensugarak jóak a szerkezet, a levegő oszlopok, a trauma és egyéb előzetes adatok azonosításában. További szofisztikált röntgenkészülékek használhatók (xeroradiográfia) a stenosis további azonosítására, bár a sugárterhelés lényegesen magasabb, mint a többi módszer.
A CT szkennelés nagyszerű technikát jelenthet orvosának abban, hogy meghatározza, hogy van-e tracheális szűkület vagy sem. Ennek ellenére nehézséget okoz a légcső szűkületének lágyrész okozta okainak azonosítása. Néhány technikát olyan módon használnak fel, hogy "virtuális endoszkópiát" hozzanak létre, hogy minimálisra csökkentsék annak szükségességét, hogy a bronchoszkópia elvégezzék. A CT szkennelés azonban nem egy nagy módszer a kevésbé súlyos stenosis mértékének meghatározására.
Az ultrahang segíthet meghatározni a légcső mennyiségét a légcsőben. Ez lehetővé teszi orvosának, hogy meghatározza, hogy szükség van-e további tesztelésre, azonban a porc porcsejtjeinek mennyisége miatt a vizsgálat pontossága megkérdőjelezhető, mivel a pajzsból eredő hanghullámok tükröződését okozzák. Hagyja ezt a vizsgálatot csak azoknak a magasan képzett szakembereknek, akiknél a trachea stenosisát ultrahanggal azonosítják.
Az MRI-vizsgálat is nagy alternatív módszer a tracheális szűkület diagnosztizálásához, és a gyermekeknél szokásos módszerré válik. Az MRI legfőbb hátránya az az időtartam, amire el kell köteleznie az eljárást, és a homályosodást, amely a vizsga során normális légzéssel járhat. Továbbfejlesztett technikákat fejlesztenek folyamatosan ezen technika hasznosításának javítására a trachealis stenosis diagnosztizálásában.
A pulmonalis funkciók tesztelése végezhető el néhány orvosi rendelőben, vagy ha nem elérhető, akkor egy pulmonalis laborba küldik. Ez a teszt használható annak meghatározására, hogy a szűkület milyen hatással van a légzésre. Ez hasznos lehet a kezelőorvosokkal kapcsolatos megbeszélések során.
Tracheális stenosis kezelése
A trachealis stenosis kezelésére számos lehetőség áll rendelkezésre, és orvosa meg fogja vitatni, hogy mely lehetőségek a legkevésbé invazívak és a lehető legjobb eredményt nyújtják az Ön egyénre szabott ellátásához. A legtöbb kezelés olyan endoszkópos eljárások, amelyek a légcső tényleges megjelenítését igénylik. Ha a szűkület területe kicsi, a sztent behelyezése, a légcső tágítása léggömbökkel vagy a hegszövet lerakásával való eltávolítása segíti a szűkület minimalizálását. Ezen eljárások során kezelőorvosa szteroidokkal is beadhatja a szövetet a légcsőbe, hogy csökkentse a duzzanat minimalizálását.
Súlyosabb tracheális szűkület esetén kezelőorvosa ajánlhatja a légcső reszekcióját, amely műtétet igényel. Ezt az eljárást akkor tartják fenn, ha az endoszkópos kezelések sikertelenek, vagy a tracheális stenosis túlságosan súlyos az endoszkópos eljárásoknál. Ez alatt az eljárás során orvosa kivágja az érintett légcső részeit, és javítja a légcsődet a bőrrel vagy az arcüreggel.
A műtétet követően általában a légzőcsövet eltávolíthatja az érzéstelenítés során. Ha azonban túl sok a duzzanat, több beavatkozást fognak használni. Ebben az esetben várható, hogy 24 és 48 órán keresztül szteroidokra helyezik, valamint egy vízhajtóval, mint a Lasix. Az ápolók is biztosak lesznek abban, hogy az ágy fejét 30 fokkal vagy annál magasabbra emelik. 48 óra múlva visszatér a műtőbe, hogy eltávolítsa a légzőcsövet. Ha még mindig nem tudja támogatni a légutakat, egy tracheostomiát fognak beilleszteni a légút fenntartásához. A kezelés invazív jellege miatt végső megoldásnak tekinthető, miután más terápiák sikertelenek voltak.
> Források:
> Axtel, AL & Mathisen, DJ. (2017). Jelenlegi sebészeti terápia: a tracheális stenosis kezelése. 882-887.
> Hofferberth, SC, Watters, K, Rahbar, R & Fynn-Thompson, F. (2015). Congenital Tracheal Stenosis kezelése. Gyermekgyógyászat. 136 (3): e660-9.
> Hyzy, RC. (2017). Az endotracheális cső kompozíciói a kezdeti elhelyezést követően: Megelőzés és menedzsment a felnőtt intenzív osztályon. http://www.uptodate.com (Előfizetés szükséges)
Patel, HH, Goldenberg, D & McGinn, JD. (2015). Cummings Otolaryngology: A felső légúti stenosis sebészeti kezelése. 68, 982-992.e2
> Waizel-Haiat, S. (2015). Tracheális stenosis képalkotás. http://emedicine.medscape.com/article/362175-overview
> Won, C, Michaud, G & Kryger, MH. (2015). Fishman tüdõbetegségei és rendellenességei: felsõ légúti elzáródás felnõttekben. 5. kiadás. http://www.accessmedicine.com (Előfizetés szükséges)