Az osteochondritis disszekszenek, gyakran OCD rövidnek nevezik, olyan állapot, amely a porc és a hordozó csontjait lazítja. Az OCD leggyakrabban a térdízületen fordul elő, bár más ízületekben is előfordulhat, beleértve a boka és a könyökét is.
Az OCD okát nem értik jól. Mi történik az OCD-ben szenvedő betegeknél, az a véráramlás, amely a csonthoz egy közös felület körül alakul, abnormális lesz.
Számos kutató arra gondolt, hogy oka van a véráramlás megszakadásának, és azt gondolják, hogy összefüggésben áll a csont ismétlődő stresszével vagy akár traumatikus sérülésével. Ahogy a csontra áramló vér csökken, a mellékelt porc elválik a csonttól.
Közös porc
A normális ízületi porc fontos ahhoz, hogy simuljon és fájdalmassá váljon. Ha a porc sérült, számos probléma fordulhat elő. A normál térdízületnél egy több milliméter vastagságú réteg vastagsága egyenletesen bevonja a csontfelületeket. A normális porc sima és csúszós, és szorosan kapcsolódik az alapcsonthoz.
Az OCD-ben szenvedő betegek kóros véráramlást okoznak az ízületet körülvevő csontnak. A normál véráramlás hiánya károsítja a csontot, amely támogatja a porc réteget. Ez okozhatja a csontok töredezettségét és a porcok elválaszthatók a szokásos szilárd kötődésétől.
Az OCD elváltozás ("elváltozás" a porc és a porckoronghoz kapcsolódó bármilyen csont) lazulhat és megszakadhat a közös felületről. Súlyosabb tünetek jelentkezhetnek abban az esetben, ha a csont körül lebegő porcfragmentum található.
Térdjárati OCD tünetei
Az OCD tünetei a következők:
- Térdzárás
- Az ízület instabilitása
A térddúsító OCD kezelése
Számos tényezőt kell figyelembe venni az OCD legjobb kezelésének meghatározásakor.
A beteg kora: A legfontosabb prognosztikai tényező a beteg kora. Azok a betegek, akiknek nyílt táptalajuk van (gyermekek és serdülők) sokkal jobb prognózissal rendelkeznek a műtéti és nem sebészi kezelésekhez szükséges OCD gyógyítására.
Méret és hely: Nagyobb töredékeket és töredékeket a kötés kritikusabb részeiben általában agresszívebb sebészeti beavatkozásokkal kezelnek.
A fragmentáció / leválasztás mértéke: Az OCD töredékeket vagy stabilak vagy instabilak, attól függően, hogy a fragmens valószínűleg elszakad-e a csonttól. A szétválasztásra érzékenyebb instabil töredékeket sebészeti úton javítják. A stabil fragmentumok nagyobb valószínűséggel gyógyulnak a kevésbé invazív kezeléssel.
A tényezők kombinációjától függően az ortopéd sebész ajánlást tehet a kezelésre. Ha egy OCD-fragmens valószínűleg meggyógyul, a nem sebészeti kezelés hatékony lehet. Míg orvosa javasolhat jeget , gyulladáscsökkentő gyógyszereket és egyéb tünetek kezelést, a nem sebészi kezelés kritikus része pihenteti az ízületet, hogy lehetővé tegye a gyógyulást.
Ez azt jelenti, hogy korlátozni kell az aktivitást, és használhatunk mancsokat a kötés súlyának korlátozására.
A sebészeti beavatkozás célja az ízület stabil porcfelülete. Ha úgy gondolják, hogy a töredék gyógyulhat, az orvos valószínűleg megpróbálja megjavítani az OCD elváltozását, általában csavarokkal vagy tűkkel, hogy a töredéket a helyén tartsa. A modern csavarok és csapok biológiailag felszívódó anyagból készülnek (nem fém), így nem okoznak jövőbeni problémákat az ízületi porcoknak.
Ha a gyógyulás valószínűsége alacsony, a laza porcot eltávolítják a térdről, és a kezelés az új porc növekedésének serkentésére koncentrálódik az ízületben lévő üregben.
Számos módja van annak, hogy megpróbálja új porc növekedést stimulálni, és mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai:
Mikrofúvás : Mikrofraktúra műtétet végeznek a vér áramlását a károsodás területére, ami lehetővé teszi a porc gyógyulását. Ezt a kezelést ritkán használják a fiatalkori OCD-k számára, mert nem tartja magát az idő múlásával.
OATS / Cartilage Transfer : A porc átviteli eljárások mozgatják a porcokat és a csontot a kötések területéről, amelyek nem igénylik a porcokat a károsodás területére.
Autológ Chondrocyte Implantáció (ACI) : Az ACI olyan eljárás, amely laboratóriumi porcsejteket termel, majd az újonnan termesztett porcokat a károsodásba helyezi.
> Források:
> Chambers HG, et al. "Osteochondritis Dissecans diagnosztizálása és kezelése" J Am Acad Orthop Surg May 2011 vol. 19 sz. 5 297-306.
> Crawford DC és Safran MR. "Osteochondritis disszekvenciák a térdben" J Am Acad Orthop Surg február 2006 vol. 14 sz. 2 90-100