Néha szükség van további vizsgálatok elvégzésére az agyat érintő állapotok értékeléséhez. Az egyik leggyakoribb teszt az elektroencefalogram (EEG). Mi az EEG teszt és mi használják? Ismerje meg azokat a körülményeket, amelyekben fel lehet tüntetni, beleértve a rohamok értékelését, zavarodottságát, kóma, agyhalál, sőt alvás.
Mi az EEG teszt?
Az EEG az agy folyamatos elektromos aktivitásának mérése. Ezeket az agyhullám mintákat rögzítik olyan kis fémlemezek elhelyezésével, amelyeket úgynevezett elektródák helyeznek el, amelyek a fejbőrön egy szabványos mintázatban helyezkednek el. Az így kapott digitális nyomelemek tükrözik az agy felszínén belüli egyes neuronok millióinak aktivitását, az agykéregnek nevezik. A mintázat feszültségét (vagy amplitúdóját) és gyakoriságát leggyakrabban egy neurológ értelmezi, és különböző körülmények diagnosztizálását segíti.
Miért történik az EEG tesztelése?
Miután az elektródákat helyezték el, gyorsan gyűjtötték az információkat az agy működésének állapotáról. Vannak bizonyos feltételek, ahol ez különösen fontos.
Az EEG-eket leggyakrabban a görcsrohamok jelenlétének vagy kockázatának felmérésére végzik. Egy rutin EEG rendszerint az első alkalommal történt roham lefolyása után kerül elrendezésre. A görcsöket az agyi abnormális elektromos kisülések jellemzik, amelyek zavarodottsághoz vagy zavartsághoz vezethetnek, ellenőrizetlen mozgásokhoz, hallucinációkhoz, sőt összeomláshoz is vezethetnek.
Mivel az ellenőrizetlen rohamok jelentős kockázatot jelentenek, gyógyszeres kezelést kezdeményeznek, ha az EEG a recidívás kockázatát sugallja.
Az epilepsziában végzett értékelésen túl az EEG egyéb segédeszközökkel is rendelkezik, különösen a kórházi környezetben. Hasznos lehet a megváltozott tudat okainak meghatározásában, mint például a delírium vagy a kóma.
Ha valaki az agyi sérülést szenvedett a trauma vagy az oxigén hiánya miatt (hypoxia), akkor az EEG prognosztikai értéket adhat a helyreállítás valószínűségének meghatározására. Ritkán előfordulhat, hogy bizonyíték van arra, hogy az agyhalál történt.
Az agy elektromos aktivitása is segíthet a rendellenes működésű területek lokalizálásában. Például egy olyan fejlődési rendellenességet javasolhat, amely ismétlődő rohamokhoz vezet. A múltban arra használták fel, hogy segítsen szűkíteni az agy területét, amely nem működik. Szerencsére a képalkotás javulása, mint az MRI , nagymértékben pótolta ezt a felhasználást. Továbbra is hasznos lehet az idegrendszer kapcsolódásának megfelelő működése az előhívott potenciálok tesztelésével. Ezenkívül az EEG-vel végzett intraoperatív monitorozás biztosítja, hogy az ortopédiai vagy agysebészeti beavatkozás ne okozzon maradandó károsodást.
Hogyan segítik az EEG-k az alvászavarok diagnosztizálását?
Az EEG korlátozott alkalmazását egy standard alvási vizsgálatnál használják, amelyet polysomnogramnak neveznek. Az elektródákat az elülső, a központi, az időbeli és az occipital helyeken helyezik el. Ezeket a méréseket az alvási állapotok azonosítására lehet használni. Ez segít meghatározni, amikor alváskor előfordul, amikor légzési zavarok felébred az alvási apnoéban és az alvás általános szerkezete.
Ezeket az eredményeket egy hypnogram részeként lehet összefoglalni alvó vizsgálati jelentésben.
Ezenkívül a lefoglalások az éjszakai alvási vizsgálat során azonosíthatók. Gyakran más görcsrohamok jelei is lesznek, mielőtt felfedeznék ezt a vizsgálatot, de további bizonyítékot szolgáltat a kezelés állapotára és hatékonyságára vonatkozóan. Azoknál az embereknél, akiknek abnormális mozgása vagy viselkedése alszik, fontos lehet, hogy kizárják a görcsöket mint potenciális okot.
Kockázatok és alternatívák
Az EEG-teszteléshez nincsenek jelentős kockázatok. A tesztek olcsóak, hozzáférhetőek és gyakran nagyon hasznosak. Az elektródok elhelyezése a bőr fejbőrének irritációját okozhatja.
Ezenkívül az alkalmazott ragasztó vagy paszta enyhe allergiás reakciót okozhat. Ezek általában kicsiek és gyorsan elszállnak.
Orvosa meg fogja határozni, hogy szükség van-e EEG-re. Időnként az eredmények némileg nem specifikusak lehetnek, és további értékelést lehet feltüntetni. Amint korábban említettük, az egyéb kiegészítő vizsgálatok, például a képalkotás további információkat szolgáltathatnak.
Ha az orvosi értékelés részeként ajánlott EEG-t, biztos lehet abban, hogy a tesztelés biztonságos, és gyakran hasznos információkat szolgáltat. Az eredményeket a klinikai összefüggésben kell értelmezni, és az orvosok használják őket, hogy megértsék a szélesebb orvosi képet.
> Forrás:
> Emerson RG és Pedley TA. "Klinikai neurofiziológia: elektroencefalográfia és kiváltott potenciálok". Neurológiai klinikai gyakorlatban , Elsevier, 5. kiadás, 2008, 455-481.