A protonok sugárzása a limfóma kezelésére

Az újabb technikák pontosabban szolgáltatják a sugárterápiát

A sugárterápia számos különböző típusú rák kezelésében fontos. Különböző sugárzási formákat alkalmaznak a rosszindulatú sejtek és szövetek megcélzására. Leggyakrabban a fotonokat (röntgenfelvételeket) a külső sugárterápiának nevezett technikában (EBRT) használják.

Számos újabb sugárterápiás technika is létezik, és néhányuk ígéretet tett arra, hogy hatékonyabban célozza meg a rákos szöveteket, miközben megóvja a környező struktúrákat.

Az újabb technikák közé tartoznak a Proton Beams és a 4D szimuláció

Mi a Proton Beam Therapy?

Egyes rákközpontok kezdik használni a sugárzó gépeket, amelyek proton gerendákat szállítanak a fotonok helyett, vagy x-sugarak.

A proton sugarak olyan pozitív töltésű részecskék áramlása, amelyek rövid távon képesek energiát szolgáltatni. Elméletileg a protonok a test mélyén elérik a daganatokat, és a közeli szövetek kevesebb kárt okoznak.

Az olyan szervezetek, mint a National Comprehensive Cancer Network, vagy az NCCN, kezdik bevonni a protonsugár-terápiát vagy a PBT-t az iránymutatásokban és ajánlásokban. Például bizonyos perifériás T-sejtes lymphomák esetében az NCCN sugárterápiára vonatkozó kompendium tartalmaz referenciát a protonokra és más újabb technikákra, amelyek "[...] elérik a nagyfokú konformális dóziseloszlást, amely fontos a hosszú élettartamú gyógyító betegek számára. " Más szóval, az a várakozás, hogy a sugárzás egy szigorúan előírt területre való átadása és a környező szövetek megtakarítása jobb eredményeket és kevesebb hosszú távú komplikációt okoz a sugárkezelésben.

Milyen előnyökkel jár a terápiák, mint a PBT ajánlatok?

Eddig a PBT rendszeres alkalmazása nem javasolt a limfóma kezelésében. Lymphomában szenvedő betegeknél azonban bizonyos esetekben és különböző okokból előnyös lehet a protonterápia, például fotonok alkalmazása. Bár a hatásos, a limfómák kezelésére alkalmazott kemoterápia némi toxikus hatással lehet mind a szívre, mind a tüdőre.

Amikor a kemoterápiához hozzáadnak sugárzást, az egészséges szervek kockázatai fokozódhatnak, mivel a veszélyeztetett szövetek érzékenyek mind a kemoterápia, mind a sugárzás hatásaira.

A kemoterápiát és a sugárzást gyakran együtt tervezik, de külön-külön adják be őket, és gyakran követik a másikat a limfóma kezelésében. A protonterápiát úgy tervezték, hogy csökkentse az egészséges szövetek expozícióját, amelyek a rosszindulatú daganatok kialakulásában fordulhatnak elő. Számos lymphomában szenvedő beteg fiatalabb, ha diagnosztizáltak és hosszú élettartamot élnek a kezelés után, ezért fennáll a kockázata a későn felmerülő, hosszú távú mellékhatásoknak, amelyek a standard terápiákhoz kapcsolódnak.

A protonterápiára vonatkozó ismeretek alapján sokan úgy vélik, hogy a hagyományos terápiához képest a mellékhatások csökkennek. Az orvosok és a kutatók az egyenlet kemoterápiás oldalán is dolgoznak, feltárva az olyan új szerek használatát, amelyeknek kevesebb mellékhatása van, és amelyek a hosszú távú kimenetelekre és a késői mellékhatásokra gyakorolt ​​hatást mutatják.

Különösen a Hodgkin-limfómában szenvedő betegek magas keményedési arányt mutatnak, de hajlamosak a kemoterápia és a sugárzás mellékhatásaira is. Valójában a gyermekkori Hodgkin-limfóma túlélők egyike azoknak a csoportoknak, amelyek legnagyobb veszélyt jelentenek a súlyos vagy életveszélyes krónikus egészségi állapotokra, például a második rákra vagy a szívbetegségre . Ezek a megnövekedett kockázatok valószínűleg legalább részben a kemoterápia és a radioterápia késői hatásai miatt következnek be.

Mivel a protonterápia célja, hogy pontosabb legyen a sugárzás megadásában, a remény abban rejlik, hogy kevesebb szívbetegség és kevesebb második rák kialakul. Eddig egyetlen vizsgálatban a proton-foton sugárzás által kezelt második rákos megbetegedések hasonlónak tűntek, de az adatok korlátozottak és több kutatásra van szükség.

Egy Word From

Azok a onkológusok, akik támogatják a Hodgkin-limfóma protonterápiájának használatát, olyan egyensúlyi tényezőket írtak le, amelyek egyrészt a nem megfelelő terápia, másrészt a túlzottan agresszív kezelés okozta súlyos késői toxicitások között jelentkeznek.

Egyesek azt mondják, hogy ha megnöveli a kemoterápiát, hogy ellensúlyozza a sugárterápia nem, akkor valószínűleg nem fog semmilyen nyereséget a hosszú távú toxicitások tekintetében. Ezenkívül azt tanácsolják, hogy a limfóma második visszaeséséből való szabadság fontos eredmény, hogy a tabletták továbbra is fennmaradjanak, mivel a jövő kutatói megpróbálják megoldani az újabb megközelítések kockázatát és előnyeit.

Hoppe és kollégáinak tanulmánya szerint a protonterápia a Hodgkin-lymphomával rendelkező résztvevők túlnyomó többségében a szív, a tüdő, a mellek, a nyelőcső és egyéb struktúrák alacsonyabb sugárzási dózisát eredményezte. Csak az idő fogja megmondani, hogy a protonterápia egyre inkább rutinszerű lesz-e.

> Források:

> Chung CS, Yock TI, Nelson K., Xu Y, Keating NL, Tarbell NJ. A második rosszindulatú megbetegedések incidenciája proton vs. foton sugárzással kezelt betegek között. Int J Radiat Oncol Biol Phys. 2013 87 (1): 46-52.

> Hoppe BS, Flampouri S, Su Z et al. Hatékony dóziscsökkentés a szívszerkezetekre a protonok alkalmazásával a 3DCRT és az IMRT által mediastinalis Hodgkin-lymphoma esetén. Int J Radiat Oncol Biol Phys 2012; 84: 449-455.

> NCCN Radiation Therapy Compendium. 2017.