Nem-myeloablatív őssejt-transzplantációs felhasználások és hatások

Különbségek a mini transzplantációban és a növekedés vs. malignitás hatása

A nem-myeloablatív őssejt-transzplantátumok vagy a "mini-transzplantátumok" egy viszonylag új típusú allogén perifériás őssejt-transzplantáció, amelyek nem igénylik a csontvelő ablációját a hagyományos őssejt-transzplantátumok mértékéig.

Hogyan működnek

A hagyományos őssejt-transzplantációban a betegek rendkívül nagy dózisú kemoterápiát kapnak, sugárzással vagy anélkül, hogy kiszabadítsák vagy elhárítsák a csontvelőt.

Ezután a donor őssejtek infúziót kapnak a vérsejtek termelésének és immunitásának újjáélesztésére.

A kutatások kimutatták, hogy a hagyományos őssejt-transzplantációkban adott kemoterápia és sugárzás intenzív dózisa nem az egyetlen dolog, amely felelős a rák remissziójának sikeréért. A nem myeloablációs őssejt-transzplantátumok sokkal kisebb dózisú kemoterápiát alkalmaznak a pozitív kimenetel elérése érdekében.

Graft vs. Malignancy

Az ilyen típusú transzplantáció lehetséges sikere mögött rejlő elveket "graft-versus malignancy" (GVM), "graft-versus-tumor" vagy "graft-versus leukémia" hatásnak nevezik. Miután az adományozó őssejtek bejutottak a recipiensbe, az "új" immunrendszer felismeri, hogy a fennmaradó ráksejtek abnormálisak és elpusztítják őket.

Különbség a myeloablatív őssejt-transzplantációktól

A nem myeloablatiás transzplantátumok elsősorban a transzplantációt megelőzően jelentkeznek. A mieloablatív transzplantátumokhoz képest a mini-transzplantátumok sokkal kisebb és kevésbé mérgező kemoterápiás és sugárterápiás adagokat alkalmaznak, majd a donor őssejtek infúzióját.

Ez a folyamat kihasználja az átültetést és rosszindulatú hatást, miközben kevésbé mérgező a recipiens számára.

A hagyományos őssejt-transzplantátumokhoz hasonlóan a mini-transzplantátumok szintén hordozzák a graft versus host betegség kockázatát, amelyben az átültetett sejtek sejtjeiket külföldinek és támadásnak tekintik.

felhasználások

Ez a típusú transzplantáció jó lehetőség lehet az idős korban idősebb vagy más olyan betegségben szenvedő betegek számára, akik nem képesek elviselni a rendszeres átültetések mérgező kemoterápiás hatásait.

A nem myeloablative őssejt-transzplantáció szerepet játszhat olyan betegek kezelésében is, akik magas kockázatú rákban, például akut mielogén leukémia remisszióban vagy egy korábbi őssejt-transzplantáció után visszatérő betegségben szenvednek.

A kutatók a nem-myeloablatív őssejt-transzplantáció sikereit is vizsgálják szilárd tumoros rákos megbetegedésekben szenvedő betegeknél, például az emlőben és a veseben, valamint más olyan betegségekben, mint a sclerosis multiplex.

Mivel az adományozott sejtek éretté válnak egy ideig, ezeket a transzplantátumokat általában nem használják, ha a rák a legfejlettebb szakaszokban van.

Hatékonyság

Nem myeloablatív transzplantátumokat alkalmaztak különböző típusú vérrákok kezelésére, beleértve a Hodgkin és nem-Hodgkin-limfóma, myeloma és leukémia kezelését. A válaszadók változtak a vizsgálatokban.

Ez egy nagyon új eljárás, az első pedig kevesebb, mint 20 évvel ezelőtt történt, ezért korlátozott hosszú távú kutatás áll rendelkezésre az ilyen típusú transzplantációhoz kapcsolódó előnyök és kockázatok tekintetében. Azonban a kezdeti ígéretes eredmények reményt adnak azoknak a betegeknek, akik egyébként nem képesek őssejt-transzplantációt kapni, különösen az 50 és 75 év közöttiek között.

Forrás:

Neiss, D., Duffy, K. "A transzplantáció alapkoncepciói" Ezzone, S. (2004) Hematopoietikus őssejt-transzplantáció: egy ápolói gyakorlat kézikönyve. Onkológiai Nursing Society. Pittsburg, PA (13-21.

Duke Medicine. Felnőtt vér és csontvelő transzplantáció. Nonablative Allogeneic Patient Transplant Handbook. https://www.dukemedicine.org/sites/www.dukemedicine.org/files/nonmyeloablative_allogeneic_transplant_patient_handbook.pdf

Kasamon, Y., Bolanos-Meade, J., Prince, G. és munkatársai: A nonmyeloablativ HLA-haploidentikus vér vagy csontvelő-transzplantáció eredményei a magas dózisú transzplantáció utáni ciklofoszfamid felnőtteknél. Journal of Clinical Oncology . 2015. augusztus 10-én. (Publikálva online nyomtatás előtt).