Középső fülcsontok, amelyek átadják a hangot agynak
A hallókészülékek a középső fülben lévő kis csontok lánca, amelyek a külső fültől a belső fülig terjedő hangot mechanikus vibrációval továbbítják.
A hallókészülékeket alkotó csontok nevei Latinból származnak. A malleus a "kalapács" -ra fordul, az inkusz az "üllő", és a stapes a "kengyel".
A tárgyalás központi helyén a hallócsontok triója olyan területre illeszkedik, amely nem nagyobb, mint egy narancssárga mag.
Hogy működnek a hallható oxigók
A hallókészülék (más néven az oxikuláris lánc) célja, hogy hangot adjon a vibráció láncreakcióján keresztül, amely összeköti a dobhártyát a belső fülhöz és a cochlea-hoz. Amint a rezgések eljutnak a csigaházhoz, egy üreges, csigaházszerű kamrával, amelyet folyadékkal töltöttek le, idegimpulzusokká alakulnak át, amelyeket az agy hangként értelmez.
Az auditív láncreakció akkor kezdődik, amikor a hang elérte a dobhártyát (timpan membrán). A vibrációs nyomást a malleusnak adják át, csuklós csont, amely a két incudomalleoláris ízület egyikében hajlik.
A rezgést ezután átvisszük az inkuszba, amely egy másik incudomalleolar csuklón hajlik, mielőtt az impulzusokat a stapes-hez továbbítja, amelynek csontja nem csak egy kengyelszerűnek tűnik, hanem a legkisebb a testben.
A hallókészülékek szerepe akkor teljes, ha a vibrációs bemenetet az ovális ablak (a középső és a belső fül közötti nyílás) átviszi a cochlea-ra.
A hallókészülékek fontos szerepet játszanak a hallás során, mivel átszállítják a hullámokat a levegőből a folyadékkal töltött magba. Ezek a rezgések akár 30 decibel (dB) értékkel is hatékonyan növelik az átmenetet.
Hangszabályozás
A hallás megkönnyítése mellett a hallókészülékek védő funkciót nyújtanak, ha folyamatos, zajos hangzásoknak vannak kitéve.
Amikor ez megtörténik, a dobhártyagyulladás (a stapedius és a tenzoros tympani izomzat) összehúzódik. A szűkítés csökkenti a dobhártya rezgésképességét, ezáltal korlátozva a hallókészülék mozgását és a hang hatását.
Fontos megjegyezni azonban, hogy ez nem azonnali válasz. A dobhártyát és az agyat és a hátat összekötő hurkot először hangos zajjal kell stimulálni, mielőtt a megszorítások előfordulnak. Így a dobhártyát és a hallást nem szabad hirtelen, hangos zajkibocsátással védeni.
Az életkora is lelassíthatja a hurok sebességét, így az idősebb emberek érzékenyebbek a halláskárosodásra.
A hallócsökök rendellenességei
A hallókészülékek esetenként megsérülhetnek, akár közvetlenül, akár közvetve. A sérülések halláskárosodást okozhatnak, néha súlyosak, és a következők lehetnek:
- Otoszklerózis , olyan állapot, amellyel a hallócsontok összezsugorodnak, és néha sebészeti beavatkozást igényelnek
- A hallócsontok törése, trauma vagy krónikus fertőzés következtében fellépő diszlokáció
- Cholesteatoma , a csecsemő, amely a dobhártya mögött fejlődik ki, és akadályozza a hallócsontok mozgását
- Dobhártya perforáció vagy fertőzés (myringitis), amely csökkenti a halló csontok vibrációs impulzusát
- Középfül-fertőzés, amely folyadék felhalmozódását okozhatja, amely korlátozza a hallócsont mozgását
- Genetikai rendellenességek, amelyek zavarják a hallócsontok normális fejlődését
> Forrás:
> Saha, R .; Srimani, P .; Mazumdar, A. et al. "A középső fül-oxigén morfológiai változatai és klinikai hatásai". J Clin Diagn Res. 2017-re; 11 (1): AC01-04. DOI: 10,7860 / JCDR / 2017 / 23906,9147.