A diótöréses oesophagus a nyelőcsőrák egyik formája. A nyelőcsőmozgási rendellenességek ugyanabban a kategóriájában vannak, mint a nyakkivezető nyelőcső és a diffúz nyelőcsőrák. Az Egyesült Államokban 100 000 egyénből egy évvel diagnosztizálták a nyelőcső-motilitási rendellenességet, azonban a valódi incidenciát sokkal nagyobbnak tartják, mivel gyakran rosszul diagnosztizálják, mint savas refluxot.
A nyelőcső spaszmák gyakoribbak lehetnek a kaukázusiaknál, és gyakrabban fordul elő a nőknél, mint a férfiaknál. Minél idősebb lesz annál valószínűbb, hogy nyelőcső-görcsöket kap.
A dióhéjak nyelőcső jellemző tulajdonságai közé tartozik a nyelőcső nagy nyomásai és görcsjei, amelyek összehangolt módon fordulnak elő. A nyelőcső izomzatának görcsjei az ételt elakadhatják vagy a nyelőcsőbe helyezhetik. A dióhéjak nyelőcsőjével azonban, mivel a görcsök még mindig összehangoltan és szervezetten alakulnak ki, nagyobb valószínűséggel tapasztalható a mellkasi fájdalom, mint a nyelési nehézség.
Nem tudjuk pontosan, mi okozza a csicsóka nyelőcsövet. Egyes elméletek szerint az állapot szorosan összefügg a gastrooesophagealis reflux rendellenességgel (GERD), és ennek oka lehet. Egy másik elmélet az, hogy az idegrendszeri zavarok okozzák, és egyesek azt hiszik, hogy az acetilkolinra adott abnormális reakció okozza.
A dióhéjak nyelőcső tünetei
A dióhéjak nyelőcsője a következő tünetek közül néhány vagy mindegyik kombinációját okozhatja:
- nyelési nehézség (dysphagia), amely mind szilárd, mind folyékony táplálék esetén fordul elő, és csak néha fordulhat elő
- mellkasi fájdalom
- táplálék regurgitálása
- visszafolyás
A dióhéjak nyelőcsője is tünetmentes (nem okoz észrevehető tüneteket).
Néhány kutatás azt sugallja, hogy a dióhéjak nyelőcsöveinek vannak túlérzékeny és merev nyelőcsövei.
Az egyéb motilitási rendellenességek (jackhammer oesophagus és diffúz nyelőcsőrű görcs) tünetei szinte ugyanolyanok, mint a dióhéjak nyelőcsője, ezért különféle vizsgálatokat kell végezni a rendellenességek megkülönböztetésére.
Diótörő nyelőcső diagnosztizálása
A következő vizsgálatok segíthetnek orvosának diagnosztizálni a dióhéjak nyelőcsőjét:
- A bárium fecske olyan teszt, amely magában foglalja a bárium-szulfát nevű anyag lenyelését. A bárium-szulfát röntgensugarakon jelenik meg, így a bárium-szulfát útvonalát az emésztőrendszeren keresztül lehet megjósolni. A nyelőcső-görcsök mellett ez a teszt segíthet olyan problémák diagnosztizálásában, mint a nyelőcső nyelési vagy szűkülése. Nem szabad ezt a tesztet alkalmazni, ha allergiás a bárium-szulfátra, de általánosságban elmondható, hogy a tesztnek jó biztonsági adatai vannak. A bárium-szulfát azonban ismert, hogy székrekedést okoz, így sok vizet kell itatni, vagy a vizsgálat után fel kell használni a pult székletlágyítóját.
- A CT-vizsgálat a nyelőcső falának megvastagodását (3 mm-nél nagyobb mértékben) mutathatja ki olyan egyedekben, akiknél a dióhéjak nyelőcsöve van. Ez azonban más állapotokban is előfordulhat, beleértve a nyelőcső rákot is. Ha a CT átvizsgálja a nyelőcső falának megvastagodását, orvosának további vizsgálatokat kell rendelnie a diagnózis megerősítéséhez.
- A nagyfrekvenciás ultrahang segíthet megkülönböztetni a dióhéjak nyelőcsöveit, a jackhammer oesophagusát és a diffúz nyelőcsőrét.
- A nyelőcső manometrája nagyon jó teszt a nyelőcső-görcsök diagnosztizálására és a nem szívizom fájdalmak kiváltására. A vizsgálat során egy vékony csövet helyezünk az orrodba, a torkába és a nyelőcsőbe, és a hasba. A cső nyomásérzékeny és mérni tudja az izomösszehúzódások erejét és nyomását a nyelőcsőben, miközben lenyeli. Ez a teszt okozhat némi kényelmetlenséget, amelyet enyhítenek egy olyan permetezéssel, amely az orr belsejét és néha a torok tetejét zavarja.
- Esophagogastroduodenoscopy (EGD) olyan eljárás, amely nem tudja kifejezetten diagnosztizálni a dióhéjak nyelőcsöveit, de hasznos lehet más hasonló rendellenességek, például hiatus hernia vagy GERD kizárásában is.
Diéta nyelőcső kezelése
Ön és kezelőorvosa dönthet úgy, hogy a következő kezelések valamelyikét használja a dióhéjak nyelőcső tüneteinek kezelésére.
Számos gyógyszert alkalmaznak ezen állapot kezelésére, és tartalmaznak kalciumcsatorna-blokkolókat, nitrátokat és foszfodiészteráz-inhibitorokat. A botulinum toxin injekciója az alsó nyelőcső sphincter felett ideiglenesen enyhítheti a tüneteket azáltal, hogy gátolja az acetilkolin felszabadulását. A protonpumpa-gátlók segítenek csökkenteni a savas refluxhoz kapcsolódó tüneteket. A nyelőcső-motilitási rendellenességek, köztük a csicsóka-nyelőcső egyik leghatékonyabb gyógyszere a triciklikus antidepresszáns.
A nyelőcső léggömb dilatációja olyan eljárás, amely kiterjeszti a nyelőcső átmérőjét, és enyhíti a dióhéjak nyelőcső tüneteit. Az eljárást általában ambulánsan és szedáció alatt végzik. Speciális utasításokat fog kapni arra vonatkozóan, hogy nem evett és ivott egy bizonyos ideig az eljárás előtt. A léggömb dilatációjának kockázata magában foglalja a mellékhatásokat vagy az allergiás reakciókat az alkalmazott érzéstelenítő típusú gyógyszerekre vagy ritkán a nyelőcső perforációjára.
Az olyan extrém esetekben, amelyek nem reagáltak más kezelésre, a myotomia nevű sebészeti beavatkozás indokolt lehet. Ezt az eljárást Heller-myotómiának vagy nyelőcső-myotómiának is nevezik, és leggyakrabban az achalasia kezelésére alkalmazzák, de a dióhéjak nyelőcsőjének kezelésére is használhatók. Végső megoldásként használják, mert egyes esetekben a dióhéjak oesophagusával összefüggő izomösszehúzódások súlyosbodtak.
Az eljárást laparoszkóposan vagy nyílt eljárásként lehet elvégezni, de a laparoszkópos módszer kevésbé kockázatos és rövidebb helyreállítási időt igényel. Egy kis metszést a hasnyálmirigy felett helyezünk el, majd a nyelőcső külső izomrétegeit levágjuk, hogy megakadályozzuk azok összehúzódását. Ezenkívül az izom gyengülése a gastrooesophagealis csomópontban a nyelőcső és a nyelőcső közötti zárványt zárja le.
A nyelőcső-myotómia kockázata magában foglalja a környező szervek károsodását, beleértve a lépet, májat vagy gyomrot, valamint a műtét utáni fertőzést. Mint minden műtéti eljárás esetében, fennáll az allergiás reakció vagy az anesztézia mellékhatása is. Amint azt korábban említettük, amikor a hasnyálmirigy-nyelőcső kezelésére használják, fennáll annak a veszélye, hogy a tünetek romlanak. Még akkor is, ha a tünetek alábbhagynak egy év múlva, lehetséges, hogy az eljárás pozitív hatásai csökkennek.
A fent említett kezeléseken túl a kutatási eredmények azt mutatják, hogy a dióhéjak nyelőcsője néhány év múlva jobbnak tűnik.
> Források:
> Bárium fecske. emedicinehealth. Frissítve: 2015. június 25. https://www.emedicinehealth.com/barium_swallow/article_em.htm#what_is_a_barium_swallow
> Nyelőcső manometria. Medline Plus. https://medlineplus.gov/ency/article/003884.htm
> Nyelőcsőrű spasmus. Medscape. https://emedicine.medscape.com/article/174975-overview
> Heller Myotomy az Achalasia számára. Washington Egyetem Orvostudományi Kar, St. Louis Cardiothoracic Surgery. http://cardiothoracicsurgery.wustl.edu/en/Thoracic/Benign-Esophageal-Disease/Heller-Myotomy-for-Achalasia