A tartós szédülés neurológiai rendellenessége
A krónikus szubjektív szédülés (CSD) kifejezést olyan általánosan előforduló szédülés típusának leírására használják, amelyet nem könnyű kategorizálni egy másik több típus egyikébe, és amelynél a fizikális vizsgálat tipikusan normális.
Mi a krónikus szubjektív szédülés?
A CSD-ben szenvedő betegek gyakran eredetileg váratlanul sérülnek a vestibularis rendszerükben, ami a neurológiai hálózat, amely megőrzi egyensúlyunkat.
Még miután ez a kezdeti sérülés meggyógyult, a CSD-vel rendelkező emberek általában egy olyan bizonytalan bizonytalanságot mutatnak be, amelyet a környezetükben rosszindulatúak. Ezek a triggerek magas helyeket foglalhatnak magukban, mozgó objektumokon állva, vagy mozoghatnak gazdag környezetekben, például forgalmas utcákon vagy tömegeknél.
Milyen krónikus szubjektív szédülés fő tünetei?
Míg a CSD formális diagnosztikai kritériumai még mindig kialakulnak, a gyakori tünetek a következők:
- az állandó bizonytalanság érzése, bár a súlyosság ingadozhat
- az egyensúlyhiány a legtöbb nap alatt legalább egy 3 hónapos időszak alatt jelen van
- a tünetek a legszigorúbbak a gyaloglás vagy álló helyzetben, és általában hiányoznak vagy nagyon kicsiek, amikor még mindig fekszenek.
- a tünetek súlyosbodnak a mozgás, a mozgó vizuális ingereknek való kitettség vagy a pontos vizuális tevékenységek elvégzése által.
A rendellenesség általában olyan akut rendellenesség után lép fel, amely megzavarja a vestibularis rendszert.
Ezenkívül akut vagy visszatérő orvosi és / vagy pszichiátriai problémák, mint például a kisebb depresszió, szorongás vagy rögeszmés / kényszeres jellemzők jelenlétében fordul elő.
Mi okozza a krónikus szubjektív szédülést?
A krónikus szubjektív szédülés pontos oka még mindig kidolgozott. Az általános elmélet azonban az, hogy a rendellenesség az agy képtelen megváltoztatni, miután a vestibularis rendszer sérült.
A belső fülek kapcsolódnak a vestibulocochleáris ideghez, amely jeleket küld az agytörzsben lévő vestibularis magoknak. Ezek a magok az agy más területein dolgoznak, hogy a testtartásról és a mozgásról szóló információkat más szenzoros információkkal, például látással integrálják. Amikor a vestibularis rendszer mond valamit, mint például "mozogunk", és a többi rendszer azt mondja: "Nem, nem vagyunk", a szédülés közös eredmény.
A belső fülek általában kiegyensúlyozzák egymást. Például, ha jobbra fordítja a fejét, egy vestibulocochleáris ideg aktívabb, mint a másik, és az agy értelmezi a jelhatás különbségét, mint egy fejváltást. Tehát mi történik, ha az egyik fültől érkező jelet valami mást veszít, mint egy fertőzés? A vestibularis magok információt küldenek az agy többi részének, hogy a fej fordul, még akkor is, ha a valóságban a személy áll.
Az agyak általában nagyon alkalmazkodó és képes megváltoztatni az idegi jelek változásait. Ahogyan a szemed egy sötétebb helyiségben áll, vagy a fülei állandó háttérzajhoz kapcsolódnak, az agy általában egy vestibularis deficiten dolgozik annak érdekében, hogy a világ egy új munkamodelljét létrehozza. Miután a vestibularis idegek károsodása következett be, a kiegyensúlyozatlan elektromos jeleket végül az új normálisnak tekintik, és az élet folytatódik.
A CSD-ben az agy nem tud igazodni egy új normális értékhez. Annak ellenére, hogy az eredeti bántalmazás meggyógyult, az agy továbbra is hiperérzékeny maradt mindazokkal kapcsolatban, amelyek mozgással vagy egyensúlygal járnak, mint egy olyan katona, aki háborúból származik, még mindig ugrik vagy kacsát fedez minden egyes alkalommal, amikor egy autó visszahúzódik.
Ezenkívül az alapul szolgáló személyiségjegyek vagy a pszichiátriai rendellenességek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ez a képtelenség nem helyesen becsülje meg a mozgást. Talán egy közös mögöttes mechanizmus, mint egy relatív hiány egy adott neurotranszmitterben, mind a személyiségjegyet, mind az egyensúlyhiányt okozza.
Mennyire gyakori a krónikus szubjektív szédülés?
A CSD továbbra is elismerést kap az orvosi közösségen belül, így a pontos prevalencia bizonytalan.
Ami azt illeti, az akadémiai központokban, ahol a rendellenességet felismerték, ez a leggyakoribb oka a szédülésnek azokban az emberekben, akik megyek ezekbe a központokba. Ez azt jelenti, hogy más, jobban felismert okokat általában más orvosok kizártak az áttétel előtt.
Mit tegyek, ha úgy gondolom, hogy krónikus szubjektív szédülésem van?
Ha még nem tette meg, beszéljen orvosával a diagnózisról. Bár nem minden orvos képes felismerni a rendellenességet, a legtöbb örömmel néz rá, vagy legalább egy beterjesztést. Fontos, hogy beszéljen orvosával, mivel azonban a CSD számára elérhetőek a kezelések .
> Források:
> JP Staab, DE Rohe, SD Eggers, NT Shepard. Ideges, introvertált személyiségjegyek krónikus szubjektív szédülésben szenvedő betegeknél. J Psychosom Res. 2014 Jan; 76 (1): 80-3.
> Staab JP. Krónikus szubjektív szédülés. Continuum (Minneap Minn). 2012 okt. 18 (5 neurotológia): 1118-41.