A COPD gyakorlása kettősélű kardnak tűnhet. Egyfelől a COPD-ban szenvedő betegek fizikai megterhelést tapasztalhatnak a légszomjjal. Másrészről, a szakértők szerint a testmozgás valóban csökkentheti a COPD-szel kapcsolatos tüneteket. Sok COPD-ben szenvedő beteg reméli, hogy csökkenti a légszomjjal járó tüneteit, de türelmetlenül gyakorolni, mert a fáradtság súlyosbítja tüneteit.
A COPD előnyei
A COPD-t indító edzésprogram indítása nem könnyű feladat, de itt van néhány ok, amiért érdemes megpróbálni.
- A gyakorlási programok javítják a gyalogtávolságot és a magatartás képességét. A kutatások kimutatták, hogy a formális tüdő-rehabilitációs program után , még az enyhe COPD betegek is képesek tovább haladni, mint amennyire a program megkezdése előtt. A testmozgás programja a gyaloglás, a felsőtest-edzés és a nyújtási gyakorlatok voltak. Az óra hetente háromszor találkozott egy órán keresztül. A program elvégzése után a résztvevők tovább tudtak járni, gyorsabban emelkedhettek két lépcsős lépcsőn, és jobban teljesítettek a futópad teszten. Ráadásul ezek az előnyök elsősorban az enyhe vagy közepesen súlyos COPD- ben szenvedő betegeknél voltak megfigyelhetők, de a súlyos COPD- ben szenvedő betegek is javultak a gyalogtávolságban.
- A testmozgás csökkenti a légszomjat és a kifáradást a COPD-ben szenvedő betegeknél. Az edzésprogramon átesett betegeknél kevesebb légzési nehézség és kevesebb fáradtság jelentkezett, függetlenül attól, hogy milyen súlyos a COPD. E tünetek csökkentése jelentősen javítja a betegek életminőségét.
- A kijutás csökkentheti a depressziót, javíthatja a hangulatot, és elősegítheti a szocializációt . A testmozgás másik előnye az érzelmi egészséggel és a működéssel kapcsolatos. Az enyhe COPD-ben szenvedő betegek körében végzett vizsgálatban egy edzőprogram javította az érzelmi funkcionális pontszámokat. Függetlenül attól, hogy van-e COPD-e vagy sem, a csoportos edzésprogramok elősegítik a szocializációt és a testmozgást, általában csökkenthetik a depressziót, javíthatják a hangulatot és növelhetik az energiát. Ez még nagyobb motivációhoz vezethet a kijutáshoz.
- Az aerob testmozgás javíthatja a kognitív funkciókat (például a feldolgozási információk sebességét) . Bár a COPD-ben szenvedő betegek számos tényezőt jelentenek a kognitív hanyatlásban, az aerob testmozgás elősegítheti az agy oxigénszintjének javulását, és ezáltal lelassíthatja a mentális feldolgozás csökkenését, amelyet rendszerint idősebb betegeknél, különösen a COPD-ben szenvednek.
- A COPD-ben szenvedő betegek, akik teljesítik a tüdő-rehabilitációs programokat, kevesebb nap van a kórházban, mint azok, akik nem teljesítik a tüdő-rehabilitációs programokat . A pulmonalis rehabilitációs programot végző betegek kutatási tanulmánya kimutatta, hogy bár a program nem befolyásolta a betegek kórházi kezelésének gyakoriságát, kimutatta, hogy a gyakorlást végző páciensek jelentősen kevesebb napot töltöttek a kórházban (mindössze 10 nappal, szemben a 21 napos azok, akik nem teljesítettek a tüdő rehab programokat).
tippek
- Kerülje a szélsőséges időjárást. A COPD-ben szenvedő betegek a leginkább a tél folyamán jelentkeznek a súlyos exacerbációkban és a forró, párás időjárásban. Ügyeljen arra, hogy ezt a szem előtt tartsa, mielőtt a szabadban dolgozna.
- Használjon rövid hatású inhalátort (pl. Albuterol) 10-15 perccel az edzés előtt. A rövid ható hatású inhalátorok általában 5-15 percet vesz igénybe a munka megkezdéséhez, és segítenek megnyitni a légutakat (pl. Csökkenti a bronchospazmust), ami lehetővé teszi a betegeknek, hogy kevésbé tüneteik legyenek a testmozgás során, és többet tudjanak gyakorolni.
- Lépjen be a pulmonáris rehabilitációba. Kérdezze meg kezelőorvosát a strukturált tüdő-rehabilitációs programokról. A COPD-ben szenvedő betegek tüneteinek és életminőségének javítása érdekében újra és újra megmutatták a tüdő rehab programokat. Ezek a programok többet nem csak gyakorolnak, hanem arról is tájékoztatást nyújtanak, hogy melyik gyakorlatok a COPD-ben szenvedő betegek számára a legoptimálisabbak, a COPD-ben szenvedő betegek lélegeztető technikái és más, a tevékenység javítására irányuló stratégiák. Ezeket a programokat rendszerint a biztosítások fedezik, és oktatást és rövid távú edzésprogramokat biztosítanak Önnek. Fontos, hogy a program befejezése után tartsa magát otthon, vagy pedig az előnyök elveszhetnek!
- Kardiovaszkuláris aktivitást legalább heti három alkalommal. Munka 30 perc gyaloglást olyan ütemben, amely kényelmes az Ön számára, de mindig ezt folytassa, miután megbeszélte a gyakorlását az orvosával vagy egy tüdő rehab programmal.
- A felső kar ereje fontos a légzéshez, különösen a COPD-ben szenvedő betegeknél. Néhány felkar gyakorlatot próbálni: bicep curls, tricepsz kiterjesztések, váll hajlítás, váll elválasztása és a váll eleváció. Próbáljon maximum 8 ismétlődést készletet készíteni 2 készletben, de ne végezzen semmilyen gyakorlatot anélkül, hogy megfelelő utasításokat adna a megfelelő technikáról akár klinikusról, akár edzőszemélyzetről.
Alsó vonal
Menj oda, és csinálj valamit, függetlenül attól, hogy milyen kevéssé tudod kezelni. Kérdezze meg orvosát a pulmonáris rehabilitációs programok közelében, és legalább próbálja meg. Lehet, hogy meglepte, hogy mennyire érzed magad egy edzésprogram megkezdése után - még akkor is, ha súlyos COPD-je van. Egy kis extra "umph" hosszú utat megy.
> Források:
> Berry MJ, Rejeski WJ, Adair NE, Zaccaro D. Gyakorlati rehabilitáció és krónikus obstruktív tüdőbetegség. Am J Respir Crit Care Med 1999; 160: 1248-53.
> Etnier J, Johnston R, Dagenbach D, Pollard RJ, Rejeski WJ, Berry M. A tüdőfunkció, az aerob fittség és a kognitív működés összefüggései a régebbi COPD betegekben. Chest 1999; 116: 953-60.
> Foglio K, Bianchi L, Bruletti G, Battista L, Pagani M, Ambrosino N. A pulmonáris rehabilitáció hosszú távú hatékonysága krónikus légúti elzáródásban szenvedő betegeknél. Eur Respir J 1999; 13: 125-32.
> A globális kezdeményezés a krónikus obstruktív tüdőbetegség (GOLD) iránymutatásaihoz, 2014
> Griffiths TL, Burr ML, Campbell IA et al. A járóbeteg-multidiszciplináris pulmonalis rehabilitáció 1 éves eredménye: randomizált ellenőrzött vizsgálat. Lancet 2000; 355: 362-8.