A nyirokcsomó-törések gyakori lábsérülést okoznak a sportolókban. Ezek a stressz törések általában olyan sportolókban fordulnak elő, akiknek sportja robbanásszerű mozgásokat és hirtelen irányváltoztatást igényel - általában sérült sportolóknak futók, ugrók, sprinterek, kosárlabda és futballisták.
Miért fordulnak elő?
A nyakcsontot olyan problémákkal tervezték, amelyek különösen érzékenyek a stressz sérülésére.
Az egyik ilyen probléma a csont helyzete. A láb közepén helyezkednek el, a nagy nyomóerők összpontosulnak erre a csontra, különösen akkor, amikor a láb szétér a talajt. A második kérdés a csontok vérellátása, különösen a csont központi területe, ahol ezek a stressz törések hajlamosak. Ez a terület egy úgynevezett vízgyűjtő zónában helyezkedik el, ahol a vérellátás kevésbé robusztus, így a kisebb sérülések megnehezítése nehezebbé válik, és ennélfogva nagyobb valószínűséggel jár a stressz töréséért.
Sérülés jelei
A sportolók általában a bokaízület múlásával panaszkodnak a homályos koponyafájástól. A fájdalom jellemzően a leginkább zavaró a sportos aktivitás alatt és után, és egy pihenőidő után megoldódik. Súlyosabb esetekben a betegeknél még több rutinszerű tevékenységre van szükség, mint a gyaloglás. Általában nincs akut sérülés, a legtöbb sportoló azonban rosszabbodó, fájdalmas fájdalmat ír le.
Sajnos ez gyakran a diagnózis késleltetéséhez vezet, és bár általában nem okoz hosszú távú problémákat, késlelteti a kezelés kezdetét.
A nyak-stressz törés diagnózisát gyanítják, ha a sportolók közvetlenül a nyaktörés felett fájdalmat okoznak. A területen enyhe duzzanat keletkezhet.
Néha a nyaktörés romlása látható a röntgenképen, de gyakran más teszteket is fel kell mérni. Az ilyen MRI-k, CT-vizsgálatok és csontvizsgálatok mindegyikét fel lehet használni a sérülés észlelésére.
Kezelési lehetőségek
A nyaktöréstörés szokásos kezelése nem sebészeti kezeléssel történik. Fontos azonban, hogy a kezelés megfelelő legyen, mivel ezek a törések nem gyógyulnak, ha nem megfelelően kezelik őket. A tipikus kezelés a tevékenységtől való pihenés, a korlátozott súlycsökkentés (mankók) és az immobilizálás egy öntött formában történik. A kezelés időtartama számos tényezőtől függ, de általában az öntvényt hat héten át alkalmazzák, majd a súlyt hordozó tevékenységek fokozatos újraindulása követ. Az athletikára való visszatérés realisztikus időtávja több kutatási tanulmány alapján körülbelül 6 hónap.
Ha a sportolók túl sokat próbálnak túl hamar elvégezni, ezek a sérülések még hosszabb ideig is gyógyulni tudnak, és nem gyógyulhatnak meg tökéletesen. A nem gyógyuló (nem-beilleszkedő) nyálkás törések sebészeti beavatkozást igényelhetnek a sérült csont jobb stabilizálására és gyógyító válasz kiváltására. Bizonyos körülmények között a sportolók úgy dönthetnek, hogy sebészeti beavatkozással kezdenek, csak annak biztosítására, hogy a kezelés a lehető leggyorsabban haladjon, és ne vegye be annak lehetőségét, hogy a nem sebészeti beavatkozás nem hatékony.
Forrás:
Shindle MK, et al. "Stressz törések a tibia, a láb és a boka" J Am Acad Orthop Surg. 2012 március; 20 (3): 167-76.