A lábak és lábak csontjai leggyakrabban a stressz törések. A leggyakrabban érintett csontok közé tartoznak a láb tibia és fibula csontjai alsó része, valamint a láb második és harmadik metatarsális csontjai.
Egy ismételt túlnyomás vagy egy csontra való terhelés után stressz törés léphet fel. Ez eltér egy tipikus törött csont okozta hirtelen sérülés, hogy a stressz törés kifejlődik válaszul a krónikus stressz a csont.
A stressz törést néha hajszálrepedésnek nevezik, mivel általában egy röntgenfelvételt mutat hajszálrepedésként. Ezek a csonttörés-típusok gyakran kapcsolódnak a futó és egyéb atlétikai tevékenységekhez, különösen ha nemrég növekedett az aktivitás.
A stressz törés helyzete néha egy adott sporthoz vagy tevékenységhez kapcsolódik. A futók átlagosan magasabbak a sípcsont-stressz-törések kockázatánál, és olyan tevékenységek, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a lábfejre, például a táncra vagy a pályára, fokozottan veszélyeztetik a lábfejek metatarsális vagy karcsú csontjainak stressz törését.
Tünetek és diagnózis
A súlygyarapodást okozó vagy súlyosbodó fájdalom stressz törést jelenthet; a fájdalom a csontra gyakorolt közvetlen nyomással is érezhető. Ha nem kezeljük, akkor a fájdalom általában romlik, és a stressz a csonton tovább okozhat egy hajlamos törést, ami egy instabilabb töréshez vezethet.
Ezért fontos, hogy csökkentsük a súlygyarapodást és keressünk orvosi kezelést fájdalom esetén.
A fejlődő stressz törés nem mindig jelenik meg röntgensugáron, ami megnehezíti a diagnózist. Nem ritka, hogy a csontok kezdeti röntgensugarai nem mutatnak törést, míg a követő röntgen-napok, vagy akár hetekkel később is felfedezik, hogy stressz törés történt.
Az orvosi szolgáltatók gyakran más diagnosztikai módszereket alkalmaznak, ha stressz törést feltételeznek, például CT vagy MRI , bár a röntgensugarak normálisak voltak.
Kezelés
A gyanús vagy megerősített stressztörés kezelése pihenést vagy olyan atlétikai aktivitás változást jelent, amely elegendő ahhoz, hogy gyógyulást tegyen. Mozgás vagy kemény talpú cipő immobilizálása néhány héten keresztül, a törés mértékétől és a tünetektől függően. A csontgyógyulás értékeléséhez járulékos röntgenfelvételeket vagy más diagnosztikai teszteket alkalmaznak.
Kockázati tényezők
A stressz törések leggyakrabban sporttevékenységhez kapcsolódnak, de más tényezők is növelik a kockázatot. Bármely olyan állapot, amely csökkenti a csonttömeget, növeli a stressz-törés kockázatát, beleértve:
- Postmenopausalis nők és nők, akik szabálytalan menstruációs ciklusokkal járnak amenorrhoeával
- Dohányzás
- Mérsékelt vagy nehéz alkoholfogyasztás
- Alsó testtömeg
- Gyógyszerek, mint a kortikoszteroidok és a DMPA (Depo-Provera)
- A kalcium és a D-vitamin elégtelen szintjei
- A lábszerkezet vagy a láb biomechanika rendellenességei, például magas ívelt vagy lapos láb
Forrás:
Lappe, JM, Stegman, MR és Recker, RR. (2001) Az életmódbeli tényezők hatása a stressz törésekre a női hadsereg újoncjaiban. Osteoporosis International. 12 (1): 35-42.
Wilder, Robert P. MD, FACSM, és Sethi, MD, Shikha. Túladagolási sérülések: tendinopathia, stressz törések, rekesz-szindróma és sípcsontok. Klinikák a sportoló orvostudományban. Vol. 23: 1, 2004. január. MD Consult.