Az autoimmun fülbetegség ritka olyan állapot, amely gyorsan csökken a hallási képességedben és néha olyan tünetekben, mint a szédülés vagy az egyensúlyhiány.
Mi a belső kora autoimmun betegsége és mi okozza?
A belső fülre ható autoimmun betegségek nem mind jól értettek, hanem általában az immunrendszer (immunsejtek vagy antitestek) összetevőit foglalják magukba, amelyek ismeretlen okokból elkezdik megtámadni azokat a struktúrákat, amelyek a belső fület alkotják.
Számos elmélet létezik arról, hogy ez hogyan történik, de ez rendszerint egy másik létező autoimmun rendellenességhez kapcsolódik, mint például:
- Allergia (leggyakrabban az élelmiszerrel kapcsolatos)
- Cogan szindróma
- Szisztémás lupus erythematosus (gyakorinak tekinthető, de a halláskárosodás összefüggésben lehet a betegség kezelésére alkalmazott gyógyszerek mellékhatásaihoz)
- Sjogren-szindróma (néha száraz szem szindróma)
- Rheumatoid arthritis (ellentmondásos)
- Spondylitis ankylopoetica
- Colitis ulcerosa
- Wegener granulomatosis
- scleroderma
- Psoriaticus ízületi gyulladás
- Behcet-kór
- Relapszáló polychondritis (gyakori)
- Polyarteritis nodasa
Néhány fertőző betegség is társult az autoimmun hallásvesztéssel. Ezek tartalmazzák:
- Lyme-kór
- Szifilisz
Úgy gondolják, hogy ezek a betegségek a megnövekedett antitesttermeléssel és a belső fül ezen antitestekkel való későbbi támadásával járnak összefüggésben. Egyéb lehetséges okok vagy kapcsolódó feltételek:
- Post-traumás hidropák (egy ritka betegség, amely a fejsérülés után jelentkezik)
- Sebészeti trauma vagy időleges csont trauma
- Meniere betegsége
Az autoimmun betegség okozta halláskárosodás viszonylag ritka oka a halláskárosodásnak, amely az esetek kb. 1% -át teszi ki.
Az Autoimmun Inner Ear Disease tünetei
Az autoimmun belső fülbetegség legtipikusabb tünete a hirtelen halláskárosodás, amely mindkét fülnél (kétoldalúan) előfordul.
Ezt a gyors halláskárosodást rendszerint szenzominálisnak minősítik, és gyakran társulnak a vestibularis tünetekkel, mint például a szédülés vagy az egyensúlyvesztés. A halláskárosodás rendszerint néhány hónap alatt következik be.
Az autoimmun belső fülbetegség diagnosztizálása
Ha Önnek autoimmun belső fülbetegségére utaló tünetei vannak, akkor orvosa több teszt kombinációját is használhatja a diagnózis megerősítéséhez. Íme néhány olyan vizsgálat, amit az orvos rendelhet:
- Vérvizsgálatok az alapul szolgáló autoimmun betegség (ANA, vörösvértest-üledékképződés, reumatoid faktor, humán leukocita antigének, C-reaktív fehérje) megerősítésére vagy kizárására.
- Egyéb vérvizsgálatok lehetnek: anti-cochlearis antitest, lymphocyta transzformációs vizsgálat, Lyme titer.
- Különböző hallási tesztek: audiometria, ABR, otoakusztikus emisszióvizsgálat , ECOG (elektrokaiográfia).
- Orvosa dönthet úgy is, hogy kipróbál egy immunszuppresszív gyógyszert vagy egy kortikoszteroidot, és nézze meg, hogy reagál-e rá. A pozitív válasz segíthet az autoimmun belső fülbetegség diagnózisának megerősítésében. Ha azonban nem reagál a gyógyszeres kezelésre, akkor ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy Önnek nincs autoimmun belső fülbetegsége.
- Rotációs szék teszt: Ez a teszt segít megállapítani, hogy a szédülés vagy egyensúlyi problémák a vestibularis rendszerből vagy a test egy másik részéből erednek-e.
A fent felsorolt tesztek egyike sem specifikus az autoimmun belső fülbetegségre, hanem arra szolgálnak, hogy segítsenek kiküszöbölni vagy megerősíteni a kapcsolódó körülményeket. A diagnózis a tünetek, a kórtörténet, az orvos által a fizikai vizsgálat során felmerülő eredmények, valamint a vonatkozó vizsgálati eredmények kombinációján alapul.
Az autoimmun belső betegségek kezelése
Gyakran az első kezeléssor az orális szteroid gyógyszerek, mint például a prednizon, a dexametazon vagy az aldoszteron. Általában körülbelül 1 hónapig használják őket. A szteroidokat általában nem alkalmazzák cukorbetegek, peptikus fekélybetegség, glaukóma vagy magas vérnyomás esetén.
A szteroidok az idő 60 százaléka hatásosak. A szteroidokat soha nem szabad hirtelen leállítani, hanem lassan kúszni.
Az orális szteroidok egyes betegekben jelentős mellékhatásokat okozhatnak. Ezért az orvosa dönthet úgy, hogy a szteroidokat közvetlenül a belső fülbe helyezi (ez a gyógyszerkezelés módja transztinamikusnak nevezhető). Ez magában foglalja a füldugón (ami myringotomiát ) végzett kis sebészi behatást, amelyet gyakran helyi érzéstelenítéssel vagy szükség esetén általános érzéstelenítés alatt álló kórházban vagy sebészeti központban végeznek. Általában egy tympanostomiás csövet helyeznek el, hogy a behatást nyitva tartsák, így a kezelés folytatható egy ideig. Az eljárás viszonylag egyszerű, és általában nem okoz sok fájdalmat. Miután a csövet eltávolították, a metszés nagyon gyorsan meggyógyul.
Ha nem jelentkezik szteroid terápiára, vagy ha a szteroid terápia nem működik az Ön számára, orvosa választhat egy másik gyógyszert.
A citotoxikus gyógyszerek, mint például a metotrexát és a ciklofoszfamid, hatásosak lehetnek az autoimmun belső fülbetegség kezelésében, amikor a szteroidok meghibásodnak vagy nem választhatók, azonban a mellékhatások korlátozhatják használatukat. A metotrexátot általában azért használják, mert kevesebb mellékhatással jár, mint más citotoxikus gyógyszerek, és ha mellékhatások jelentkeznek, akkor általában enyhék és reverzibilisek.
A metotrexát és a ciklofoszfamid mellékhatásai lehetnek: vérszegénység, trombocitopénia, vese- vagy májhatékonyság, meddőség vagy csontvelő-szuppresszió. A gyógyszerek szedése közben az orvosnak alaposan ellenőriznie kell az egészségi állapotát, és szükséges lehet a vese- vagy májfunkció megfigyelésére szolgáló rutinszerű vérvizsgálat. A metotrexát kezelés megközelítőleg 69 százalékos sikerességgel jár.
Az orvos által választott egyéb gyógyszerek:
- Etanercept (tumor-nekrózis faktor antagonista)
- N-acetil-cisztein
Az ilyen gyógyszerek hatékonyságát bizonyító kutatás nagyon korlátozott, ezért orvosa csak úgy dönthet, hogy kipróbálja őket, ha más kezelések nem sikerült.
Egy másik lehetséges kezelés, amelyet tovább kell kutatni, a plazmapherézis. A plazmapherézis az ember vérének szűrése az immunrendszer azon összetevőinek eltávolítása céljából, amelyekről úgy gondolják, hogy megtámadják a belső fület (antigén, antitestek stb.). Az eltávolított immunrendszer anyagait normál sóoldattal vagy fehérjével (vagy mindkettővel) helyettesítik. Ez a kezelés drága lehet, és nem valószínű, hogy első vonalbeli kezelésként alkalmazzák.
A használt kezeléstől függetlenül a kutatások kimutatták, hogy minél hamarabb elkezdődik a kezelés, annál hatékonyabb a valószínűsége. Ezért azonnal meg kell jelennie egy orvosnak, ha bármilyen tünete van az autoimmun belső fülbetegségnek.
> Források:
> Autoimmun belső fülbetegség (AIED). Az American Hearing Research Foundation honlapján. http://american-hearing.org/disorders/autoimmune-inner-ear-disease-aied/. Frissítve: 2012. október 17. Hozzáférés: 2017. június 17.
> Autoimmun belső fülbetegségek (AIED-k): Autoimmun betegségek az audio-vestibuláris beavatkozással. Audiology Online honlap. http://www.audiologyonline.com/articles/autoimmune-inner-ear-disease-aieds-1160. Frissítve: 2002. augusztus 17-én.
> A belső fül-kezelés és -kezelés autoimmun betegségei. Medscape weboldal. http://emedicine.medscape.com/article/857511-kezelés. Frissítve 2016 decemberében. Elérkezett 2017. június 17-én.
> Rotary Chair Testing. Medscape weboldal. http://emedicine.medscape.com/article/1832765-megtekintés. Frissítve 2016 február. Hozzáférés 2017. június 17-én.