Több szót használnak az MRI vizsgálat során fellépő lemez herniáció mértékének leírására. A lemez herniáció akkor következik be, amikor a puha párna a gerincoszlop között megszakad. A lemez egy része póréhagyathatja vagy kitágíthatja a gerincoszlopot vagy a gerinc idegeit . Az idegekre gyakorolt nyomás a lemez herniációjának jellegzetes tüneteit okozza.
A lemez herniáció típusai a következők:
- Disc Protrusion
A tárcsát gyakran tárcsának nevezik, a tárcsa kiemelkedése a gerinclemezzel történik, és a hozzájuk tartozó szalagok tapintatnak maradnak, de olyan formájúak, amelyek az idegekkel szemben képesek nyomást gyakorolni. - Disc extrudálás
Lemez extrudálás történik, amikor a gerinclemez külső része megszakad, és lehetővé teszi a lemez belső, zselatinos részének kitépését. A lemezek extrudálódása a szalagokkal tapintással vagy sérüléssel fordulhat elő. - Disc Sequestration
A lemez megkötése akkor következik be, amikor a lemez középső, zselatinos része nemcsak ki van húzva, hanem elválik a lemez fő részétől is.
A lemezes probléma konkrét típusa nem feltétlenül diktálja a kezelést. Fontos, hogy az MRI-megállapításokat a páciens panaszaival és a vizsgálati eredményekkel korreláljuk. Ha ezek nem mindegyike ugyanazt a mögöttes problémára mutat, akkor a kezelés kevésbé valószínű, hogy hatékony lesz.
Nagyon fontos tudni, hogy a lemezek rendellenességei nagyon gyakoriak az MRI vizsgálatokban, még azokban az esetekben is, akik teljesen normálisak. Ezért, csak azért, mert valaki hát vagy lábfájdalom, és diszkrét rendellenesség az MRI-n, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kettő kapcsolatban áll egymással. Ezek lehetnek, de csak feltételezve, hogy a kettő kapcsolatban állhat a kezelés gyenge eredményével.
Egy képzett orvos segíthet meghatározni, hogy az MRI-n megjelenő lemezhiba okozza-e a tüneteit.
Az MRI-k hogyan észlelik a rendellenességeket
Az MRI gépek a szövetek eltérő mágneses tulajdonságait használják olyan területek meghatározására, ahol a szervezetben szerkezeti rendellenességek lehetnek. Az MRI-k nem 100% -ban pontosak, de nagyon hatékony eszköznek bizonyulnak a test belsejében. Az MRI-k általában jobb megjelenést mutatnak, különösen a lágyszöveti struktúrák, mint az inak, az ínszalagok, az idegek, a lemezek és a porc, összehasonlítva a standard röntgensugarakkal vagy CT-vizsgálatokkal. Mindegyik képalkotó típus hatékonyan alkalmazható, de az MRI-k gyakran a legmegfelelőbbek a gerincoszlop lemezeinek vizsgálatakor.
A gyakoribb probléma, mintha nem látnánk az MRI-n fellépő rendellenességeket, néha túl sok. A finom megállapítások nem feltétlenül klinikailag fontosak, de aggodalmat okozhatnak a betegeknek, vagy arra ösztönzik az embereket, hogy több invazív vagy drága kezeléseket keressenek, mint amennyire helyénvaló. Ha az MRI-jelentésben a lemezek rendellenességeit észleli, érdemes megbeszélni orvosával, ha úgy véli, hogy ezek klinikailag relevánsak a problémájánál.
Forrás:
Mathews HH és Long BH "Minimálisan invazív technikák az intervertebrális lemez herniáció kezelésére" J Am Acad Orthop Surg 2002 március / április; 10: 80-85.