A Ventilator Associated Pneumonia (VAP), más néven Ventilator Acquired Pneumonia, tüdőgyulladás, amely 48 órával vagy hosszabb ideig fejlődik ki a páciens intubálása után . Az a pneumonia, amely a páciensnek a lélegeztetőgép első 48 órájában fejlődik ki, vagy jelen volt, amikor a pácienst a ventilátorra helyezték, nem tekinthető ventilátorral kapcsolatosan, mert a pneumonia a használt lélegeztetőgép előtt volt jelen.
Ventilátorhoz társuló pneumonia megelőzése
A beteg segíthet megelőzni a lélegeztetőgépet a megtalált pneumonia megelőzésében, a műtét előtt a lehető legjobb egészségben. Ez azt jelenti, hogy nem dohányzik a műtét előtt , gondoskodva a fogszuvasodás esetleges jelenlétéről és a kiváló szájhigiénés gyakorlására. Általánosságban elmondható, hogy a jó egészséges étkezés során a lehető legjobb egészségre törekszenek, a gyógyszerek használatára vonatkozó utasítások gyakorlása és követése javíthatja az egészséget és megakadályozhatja a műtét utáni szövődményeket.
Például egy cukorbetegségben szenvedő beteg, aki rendszeresen ellenőrzi vércukorszintjét, és megfelelő gyógyszereket vesz fel, jobb egészségre lesz, mint egy diabétesz, aki figyelmen kívül hagyja a vércukorszintjüket. Az egészségi állapot optimalizálása a műtét előtt csak javítja a műtéti eredményeket, függetlenül attól, hogy a tüdőgyulladás kialakul-e vagy sem.
Megelőzés
A kórházak protokollokat fejlesztettek ki arra, hogy agresszíven megakadályozzák a lélegeztetéstől függő betegeket a tüdőgyulladás kialakulásában.
Előfordulhat, hogy a gondozók beszélnek a "VAP protokollról" vagy a "VAP-csomagról", ami azt jelenti, hogy a megelőzést az ellátás tervébe beépítik.
A protokollok jellemzően a következők:
- Gyakran szájápolás: A szájat két-négy óránként alaposan meg kell tisztítani, hogy megakadályozza a baktériumok szaporodását a szájban és a torokban.
- Az ágy ágyazása 30-45 fokkal emelkedett fejjel: Néhány betegnél a sérülés vagy a betegség következtében nem tolerálják ezt a pozíciót, de azoknak, akik elviselik, hogy fejük magas, kevésbé valószínű, hogy tüdőgyulladást okoznak a lélegeztetőgépen.
- A lehető leghamarabb kibúvódjon: A ventilátorral kapcsolatos tüdőgyulladás megelőzésének legjobb módja, hogy ne legyen a lélegeztetőgépben. A megelőzés szempontjából kulcsfontosságú a légzőcső eltávolítása és a lehető leghamarabb a beteg belélegzése.
- A betegek közötti keresztszennyeződés elkerülése érdekében használjon eldobható készülékeket vagy külön berendezést az egyes betegeknek.
- Rendszeresen fürödni a beteget: A beteg tiszta állapotban tartása, a napi fürdők segítségével a bőr megfelelő tisztítószerei, amelyekről ismert, hogy csökkentik a bőrön lévő baktériumokat, csökkenthetik a baktériumok bőrről a szájra és a tüdőbe történő átvitelét.
- Agresszív kézi tisztítást kell végrehajtani, mielőtt megérinti a lélegeztetőcsövet, biztosítva a szájápolást vagy szívást.
Ki veszélyes a légzőcsővel kapcsolatos tüdőgyulladásban?
A krónikus tüdőbetegségben szenvedők, például a COPD és az asztma valószínűleg légcsavaros tüdőgyulladást alakítanak ki. Az idegrendszeri betegség, például a fej trauma vagy az idegsebészetből való kinyerés szintén ismert tüdőgyulladás kockázati tényezője.
A dohányzók és a többszörös krónikus betegségben szenvedő betegek nagyobb kockázattal járnak, mint a tipikus betegek.
Közös kockázati tényezők
Hosszabb intubálás: minél hosszabb ideig marad a beteg a ventilátoron, annál nagyobb a VAP kockázata, 1 nap a ventilátoronál jobb, mint 4. A ventilátorban az első öt napban a betegek a legnagyobb veszélyt jelentik.
Újbóli beültetés: A pácienst extubálták, hogy önmagukban lélegezzenek, majd újra beágyazódjanak és visszahelyezzék a lélegeztetőgépre, ha nem tudják kielégíteni oxigénigényét.
Tracheostomia: A nyakra műtéttel létrehozott nyílást végzünk, amely során a légáteresztőben hosszan tartó károsodást okoz a torok finom szövetének károsodása.
Ez a nyílás a fertőzés egyik ismert kockázati tényezője, mivel más módot ad a baktériumok bejutására.
Gyakori áramkörcsere: Ez akkor következik be, amikor a páciensnek a ventilátorhoz csatlakozó csövet megváltoztatják.
Az endotracheális mandzsetta nyomás túl alacsony: A páciens torkaba kerülő cső tipikusan finoman felfújódik, hogy megakadályozza a levegő szivárgását. Egy alulgyújtott cső lehetővé teszi a levegő szivárgását, de lehetővé teszi, hogy a szájüregi váladék a tüdőbe kerüljön, ami a tüdőgyulladás egyik fő kockázati tényezője.
Gyenge subglottos szívás: Ha a beteg nem tudja a száj és a torok területét az endotracheális cső mandulája előtt elszívni, hogy eltávolítsa a váladékot, nagyobb esély van arra, hogy a váladék belép a tüdőbe.
A betegek szállítása az ICU-ból: Ez általában azt jelenti, hogy egy ágyban tesztet vagy eljárást, például CT-t alkalmaznak.
NG cső a helyén: A nasogastrikus cső olyan cső, amely be van illesztve az orrba és le a nyelőcsőbe, hogy eltávolítsa a folyadékot szívással, vagy lehetővé tegye a gyógyszerek, folyadékok vagy csövek táplálását a gyomorba. Esetenként hosszabb csövet helyezhetünk be ugyanolyan módon, de mélyebbre tápláljuk a GI-traktusba. Ez a tipus, amelyet tipikusan NJ tubusnak nevezünk (orrnyálkahártya tubus), emellett fokozott a tüdőgyulladás kockázata.
Kezelés
Ha lehetséges, nyálkahártyát és érzékenységet kapunk a tüdőgyulladás okozta baktériumok azonosítására. A széles spektrumú antibiotikumok, amelyek a baktériumok széles skáláját kezelik, tipikusan a pneumonia diagnosztizálására szolgálnak. Ha az érzékenység eredményei azt mutatják, hogy egy másik antibiotikum hatásosabb lehet, az antibiotikumot később megváltoztathatják a jobb eredmények érdekében.
> Forrás:
> Az ICU szerzett pneumonia kockázati tényezői. JAMA. > ftp://72.167.42.190/cardinal/pdf/Risk_factors_for_ICU_acquired_pneumonia_VAP_Cook_JAMA_052798.pdf
> Ventilátor társult > Pneumonia az ICU-ban. Kritikus gondozás. > http://www.ccforum.com/content/18/2/208