A gerincvelő csíkja
A spondylolistézis az a szó, amelyet a gerinc sebészek használnak az egyik csigolya másik tetejére való elmozdulására. Lehet, hogy az öregedés vagy a megismételt mikro-traumák okozzák, és a tünetek széles skálája egyáltalán nem okoz fájdalmat és idegi tüneteket. Ez a zavaros szó a "spon-dih-low-lis-thee-sis" kifejezésre utal.
A csigolyák a doboz alakú csontok, amelyek egymásra rakódnak, alkotják a gerincoszlopot.
Minden csigolyát ügyesen fel kell rakni az alatta és fölött. Oldalról nézve a gerincoszlopnak normális S alakú görbülete van (lásd a képet), de mindegyik csigolyát ügyesen kell elhelyezni az alsó csigolya tetején.
A spondylolistézisben a csigolyák a normál pozíciójukból változnak, melyet gyakran "csonkolt csigolyáknak" neveznek. Leggyakrabban ez egy nagyon lassú progresszív állapot.
A spondylolízis okai
- Degeneratív spondylolistézis
A degeneratív spondylolisthesis messze a leggyakoribb oka a gerincoszlopok csúszásának. Idővel az öregedés károsítja a test szöveteit, beleértve a csontokat, az ízületeket és a szalagokat, amelyek összekapcsolják a gerincoszlopot. A krónikus károsodás a gerincoszlop stabilitásának elvesztéséhez vezethet. Ha a degeneratív változások olyan pontig haladnak, amikor a szalagok és az ízületek nem tudják megtartani a gerincoszlop megfelelő helyzetét, akkor a degeneratív spondylolistézis az eredmény.
- Isthmic Spondylolisthesis
Az istmás spondylolisztézis a spondylolízisnek nevezett csontos sérülésnek köszönhető. A spondilolízis egy specifikus hiba a szomszédos spinális csigolyák közötti egyik fontos összefüggésben. Ez a specifikus hiba leggyakrabban az ismétlődő mikrotrauma eredménye a gyermekkorban. Egyes sportágakat úgy gondolják, hogy a gyermekek hajlamosabbak a spondylolízis kifejlődésére, beleértve a torna-, búvárkodást és futballozást. Amikor a gerincoszlop mindkét oldalán spondilolízis alakul ki egy adott szinten, a gerincoszlop elveszítheti a stabilitást. Ilyen esetekben az istmás spondylolistézis lehet az eredmény.
A spondylolisztézis egyéb okai közé tartozik a gerincvelő veleszületett rendellenességei, trauma, tumorok és sebészeti beavatkozások.
A spondylolízis tünetei
A spondylolisztézis tünetei széles körűek lehetnek a véletlenszerű röntgenfelvételek (nem tünetei) és a súlyos hát- és lábfájdalom idegkárosodásával. A spondylolisztézis sok esetben a gyermekeknél kevés tünetet okoz. Időnként hátfájás található, különösen a hátsó íveknél.
Amikor a gerincvelőből vagy a gerincvelőből kilépő idegek a spondylolisthesis által megcsípódnak, akkor idegi tünetek jelentkezhetnek. A gyakori idegi tünetek hasonlítanak a herniált lemezhez tapasztalt tünetekhez. A tünetek a következők:
- Lábfájdalom
- Elektromos sokkszerű tünetek, amelyek a lábszár alatt haladnak
- Sérülés vagy bizsergés a lábakban és lábakban
- A lábak izomgyengesége
Más tünetek is előfordulhatnak. Ha bármilyen tüneteket észlel a bél- vagy húgyhólyag- rendellenességek, illetve a nemi szervek zsibbadásának körülményei között, haladéktalanul értesítse kezelőorvosát. Ezek a tünetek lehetnek a cauda equina szindróma jelei, és lehetnek orvosi vészhelyzetek.
Spondylolisztézis kezelése
A spondylolisztézis kezelése széleskörű, a megfigyeléstől a gerinc sebészeti stabilizációig.
A megfelelő kezelési terv meghatározása leginkább a beteg korától, a csúszás típusától és a páciens tapasztalt tüneteitől függ.
Ha a csúszka kicsi és a tünetek kezelhetők, akkor a kezelés leggyakrabban nem sebészeti kezeléssel történik. A gyermekeknél ez magában foglalhatja a tevékenység korlátozását, például a gyermeknek a sportban való részvételtől való visszatartását.
Ha a csúszda jelentõsebb, akkor nagyobb a kockázata annak, hogy a probléma továbbhalad, és a sebészeti beavatkozás javasolt. Emellett az idegkompressziós tünetekkel járó betegek nagyobb valószínűséggel végeznek műtétet.
Az idegek tartósan megrongálódhatnak, ha az idegek tartós összenyomódása következik be.
Forrás:
Jones TR és Rao RD "Adult Isthmic Spondylolisthesis", J. Am. Acad. Orthop. Surg., 2009. október; 17: 609-617.
Cavalier R. et al. "Spondylolysis és Spondylolisthesis gyermekekben és serdülőkben: I. Diagnózis, természettudományi és nem sebészi kezelés" J. Am. Acad. Orthop. Surg., 2006. július; 14: 417-424.