Belélegzett kortikoszteroidok mellékhatásai Az asztmás betegeknek tudniuk kell
A belélegzett kortikoszteroidok (ICS) mellékhatásainak kialakulásának kockázata általában kicsi, de ennek ellenére vannak kockázatok. Ezenkívül jó technikával, távtartóval, és az inhalációs kortikoszteroidok használatával kapcsolatos utasításokat követve a legtöbb mellékhatás is megakadályozható.
Mi a közös mellékhatás?
Az inhalációs kortikoszteroidok mellékhatásai kétféleképpen bonthatók:
- Helyi káros hatások (csak a test egyik területén)
- Szisztémás hatások (egész testen)
Helyi inhalációs kortikoszteroidok mellékhatásai
- Orális Candidiasis vagy Thrush : A szájszárazság az ICS egyik leggyakoribb mellékhatása; a mellékhatások kialakulásáért a betegek egyharmadáig. A dózis lecsökkentése, távtartó használatával és a száj belégzését követően megfelelő módon történő öblítésével mindez segít csökkenteni a károsodás kockázatát. A szájpadást helyi vagy orális gombaellenes szerekkel, például nystatinnal is kezelhetjük. Az az irritáció, amely csaknem mindig következik be, úgy tűnik, hogy a gyógyszert a száj és a torok oldalára szállítják, és a megfelelő technikát nagyon fontosnak tartják.
- Dysphonia: Az inhalált szteroidok befolyásolhatják a hangját, amelyet dysphonia néven ismerünk. Ez megakadályozható távtartóval, és az ideiglenes ICS-dózis csökkentésével kezelhetők, és a hangszalagok pihentetnek.
- Reflex köhögés és bronchospasmus : Ezek a mellékhatások megakadályozhatók távtartóval és lassabban belélegezve. Szükség esetén az előkezelés mentő inhalátorral megakadályozhatja ezeket a tüneteket.
Szisztémás belélegzett kortikoszteroidok mellékhatásai
Bár nem gyakori, számos szisztémás hatás jelentkezhet belélegzett kortikoszteroidokkal. Általában magasabb a kockázata az inhalációs kortikoszteroidok növekvő dózisával szemben. A lehetséges mellékhatások közé tartoznak a következők:
Szegény növekedés: Bár a gyenge növekedés a BKR-ből származhat, a rosszul kontrollált asztma gyenge növekedést eredményezhet a gyermekek körében. Általánosságban elmondható, hogy az ICS kis és közepes dózisai potenciálisan összefüggenek a gyermekek növekedésének kis, nem progresszív, de reverzibilis csökkenésével. Ennek következtében Önnek és asztmás szolgáltatójának nem csak a növekedést gondosan figyelnie kell, hanem a lehető legalacsonyabb dózist kell használni, amely jó irányítást biztosít a gyermek asztmájának. Mérlegelnie kell a jó asztmavédelem lehetséges előnyeit a lassú növekedés kicsi, de valóságos lehetséges mellékhatásaként.
Csontsűrűség: Az ICS alacsony dózisa nem befolyásolja a csontsűrűséget, de több hatás van a dózis növelésekor. Ha az osteoporosisban kockázati tényezők vannak, vagy már alacsony a csontsűrűsége, érdemes fontolóra venni a kalcium és a D-vitamin kiegészítőket vagy a csontvédő kezelést, mint a biszfoszfonátot .
Disseminated Varicella: Ez az, amikor a bárányhimlő vírus terjed a szervezetben. Bár elméleti kockázat áll fenn, az ICS-vel kapcsolatban nem jelentettek diffúz varicella eseteket. Azok a gyerekek, akik nem rendelkeznek a csirkehimlővel az első életévük alatt, be kell szerezniük a varicella vakcinát.
Könnyű zúzódás: A bőrt és a bőr ritkulását az ICS-t használó betegeknél jelentik. A hatás dózisfüggő, így a dózis csökkentése hasznos lehet.
A szürkehályog és a glaukóma: Az ICS alacsony és közepes dózisai nem kapcsolódnak a szürkehályoghoz a gyermekeknél, de a felnőtteknél a felnőtteknél fokozott a kataraktózis kockázatával járó kumulatív életidejű hatás. Kizárólag a glaukóma (emelkedett szemnyomás) miatt szenvedő betegeknél fokozott a glaukóma kockázata az ICS használatával. Ennek eredményeként az ICS-ben szenvedő betegeknek rendszeres szemvizsgálattal kell rendelkezniük, különösen akkor, ha nagy dózisokat szed, vagy ha a családban magas szemnyomás van.
A mellékvesék elnyomása: Ez a potenciális mellékhatás rendkívül ritka, de előfordulhat néhány embernél és általában magasabb ICS-dózisokban.
Emelkedett vércukor: Az ICS ritkán okoz vérnyomás emelkedést, és ha ez a mellékhatás bekövetkezik, szinte mindig nagyobb dózisú ICS-t eredményez.
Forrás:
Nemzeti Szív, Tüdő és Vér Intézet. Szakértői jelentés 3 (EPR3): Útmutató az asztma diagnózisához és kezeléséhez