Érzelmek és így tovább
1878-ban Paul Broca, az úgynevezett Broca afázia híres francia neurológusa a "le grand lobe lymbique" kifejezést hozta létre. A "limbus" kifejezés egy margóra vagy peremre utal. Dr. Broca az agy legbelső részét körülvevő struktúrára utal, az agy központjában.
A "limbikus rendszer" kifejezés jelentése megváltozott Broca ideje óta.
Továbbra is tartalmaznia kell a kéreg és a hypothalamus és az agytörzs közötti struktúrákat, de a különböző szakemberek különböző struktúrákat tartalmaztak a limbikus rendszer részeként. Az amygdala és a hippocampus széles körben szerepel, mint a szagló kéreg. Innen azonban a vélemények eltérnek a limbikus rendszer részeként, és mi a paralimbikus, vagyis olyan struktúra, amely szorosan együttműködik a limbikus rendszerrel, de valójában nem része ennek.
A limbikus rendszer különböző alapvető kognitív és érzelmi funkciókat szolgál fel. Az idõleges lebenyek belsejében fekvõ hippokampó elengedhetetlen a memória kialakulásához. Az amygdalae minden hippocampus első részének tetején ül. Úgy gondolják, hogy minden amygdala fontos az érzelmek feldolgozásában. Az amygdala szorosan kommunikál a hippocampussal, ami segít megmagyarázni, miért emlékezünk az érzelmileg fontos dolgokra.
Az amygdala is szorosan kommunikál a hypothalamus, az agy területe, amely felelős a hőmérséklet szabályozásához, az étvágyhoz és az élethez szükséges egyéb alapvető folyamatokért. Maga a hypothalamus néha, de nem mindig, a limbikus rendszer részeként szerepel. A hypothalamus, valamint az agytörzs egyik kulcsfontosságú területein keresztül a limbikus rendszer kommunikál az autonóm idegrendszerünkkel (amely szabályozza a szívverést és a vérnyomást), az endokrin rendszert és a viszketést (vagy a bél).
Az idegsejtek az agyban különböző módon alakulnak ki a helytől függően. Az agykéreg túlnyomórészt neokortikális, azaz a sejtek 6 rétegben léteznek. Ez különbözik a limbikus rendszertől, ahol a sejteket kevés rétegben (pl. Paleokortikoid) vagy több rázós (kortikoid) rendezik. A limbikus rendszer ezen kevésbé komplex szervezete, valamint a limbikus rendszer az alapvető életfolyamatok irányítása miatt arra késztette az orvosokat, hogy a limbikus struktúra evolúciósan idősebb, mint az agykéreg.
A paralimbikus struktúrák összetett hálózatot alkotnak a limbikus rendszerrel. Például a paralimbikus szerkezetek közé tartoznak a cinguláris gyrus, az orbitális kortex, az időbeli pólus és az insula egy része. A bazális előagy, a nucleus accumbens, a mamillaris testek és a thalamus részei (az elülső és a mediodorsalis magok) szintén gyakran paralimbikus struktúráknak tekinthetők, mivel szoros kölcsönhatásban vannak a limbikus rendszerrel.
Mindegyik paralimbikus struktúra kapcsolatban áll az érzelmekkel vagy az alapvető kognitív folyamatokkal. Az elülső cinguláris gyrus például kapcsolódott a motivációhoz és a hajtáshoz. Az insula kapcsolódik ahhoz a képességünkhöz, hogy érzékeljük a saját belső érzéseinket (vagy a "bél érzéseket").
Az orbitofrontális cortex , a nucleus accumbens és a bazális előagy az élvezet vagy jutalom érzésével jár együtt. Az emlősök és a talamikus magok fontosak az új emlékek kialakulásához.
Mindezek a pályák bonyolultan kapcsolódnak egymáshoz. Az amygdala például egy fehér anyagcsomagon keresztül kommunikál az orbitofrontális úton, a csíkozott fasciculusnak nevezik, ahogy az insula is. Az amygdala a hypothalamus egyes részeihez kapcsolódik, és a ventricularis amygdalofugális úton keresztül a stria terminalis, valamint az agytörzs és számos más struktúra között cingulál.
A hippocampus nagymértékben kommunikál egy nagy fehér anyagútvonalon keresztül, amely a fornix, amely az agy kamrái köré görbül a mamiláris testek felé, miközben az ágakat elszállítja a mammilláris testekhez, a talamuszhoz, és az út mentén cingulál.
A limbikus rendszer a struktúrák heterogén csoportja, és sok különböző funkciót szolgál ki. Ezek a funkciók alapvető fontosságúak ahhoz, hogy hogyan gondolkodunk, érezzük és reagáljunk a körülöttünk lévő világra.
Forrás:
Blumenfeld H, Neuroanatomia klinikai esetekben. Sunderland: Sinauer Associates Publishers 2002.
Ropper AH, Samuels MA. Adams és Victor a Neurológia Alapelvei, 9. kiadás: The McGraw-Hill Companies, Inc., 2009.