Az asztma egy krónikus tüdőbetegség, ami a légzõkészség visszatérõ epizódjaihoz vezet (magas lélegzetû csikorgó hang a be- és kiáramlás során), a mellkasi szorítás vagy a nehézség érzése, az elégedetlenség (légszomj) érzése és köhögés. Az asztmában szenvedő emberekben a tüdő légutai gyulladnak, ami a légutak szűkületéhez vezet.
A légutak körüli izmok érzékenyebbé válnak, és különböző indukciókra reagálnak, ami az asztma tüneteit okozza.
Mi okozza az asztmát, hogy rosszabbodjon?
Számos különböző kiváltó tényező van, amelyek ronthatják az asztmás tüneteket. Ezek közé tartoznak a testmozgás, a légzőszervi fertőzések (különösen a közönséges hideg), az inhalált allergének (mint pl. Pollen , penészgomba , petárdák és poratka), irritáló anyagok (például dohányfüst), erős érzelmek, stressz vagy akár hormonváltozások (mint egy nő menstruációs ciklusában).
Hogyan diagnosztizálható az asztma?
Bár az asztma tünetei bizonyosan utalnak az asztma diagnózisára, különösen, ha ezek a tünetek jobbá válnak a belélegzett hörgőtágító szerek (például az albuterol ) használatával, egyszerűen az asztma tünetei nem elegendőek az asztma diagnózisának felállításához.
Az asztma diagnózisa a spirometriával szembeni reverzibilis légáramlás elzáródásának mérésétől függ.
Ha a tüdőfunkció egy speciális mérése, a FEV1 (1 másodperc alatt kényszerített kilégzési térfogat), a hörgőtágító belélegzése után legalább 12 és 200 milliliterre emelkedik, akkor asztmás diagnózist lehet készíteni. A FEV1 mennyi levegőt fújhat ki a tüdőből a kilégzés első másodpercében.
Ha ez az érték megemelkedik a hörgőtágító belégzése után, akkor ez azt jelenti, hogy a hörgőtágító képes volt lerázni az izmokat a légutakban ahhoz, hogy több levegőt jöjjenek ki gyorsabban, ami a légáramlás elzáródását jelzi. Egy másik módja annak, hogy ezt gondoljuk, egy kerti tömlőt szétzúzza: Ha egy kerti tömlőt összetörtek, a víz még mindig kijön. Miután a tömlõ elválik, a víz sokkal gyorsabban jön ki. Ez egy hasonló folyamat, ahogyan a levegő gyorsabban kilép a tüdőből, amikor a légáramlás elzáródása a hörgőtágító belélegzésével megoldódik.
Az asztma diagnózisát bronchoprovocációval is lehet végezni, amely a spirometria tüdőfunkcióját csökkenti. Az asztmában szenvedő betegek fokozzák a légutak ingerlékenységét a tüdőben, és ez a FEV1 bronchoprovocációjának csökkenéséhez vezethet. A bronchoprovokációt olyan gyógyszerek belélegzésével lehet végrehajtani, amelyek a légutakban az izmok közvetlen összehúzódását okozzák (például a metakolinnal), az allergiás vegyi anyagok felszabadulását a tüdőből származó hízósejtekből (például mannit vagy allergének), vagy a testmozgással vagy belégzéssel hideg levegő. A pozitív kihívás, amelyet általában a FEV1 15-20% -os csökkenése (az alkalmazott vizsgálattól függően), a (de nem diagnosztikai) asztmára utal, mivel pozitív bronchoprovokációs teszt is előfordulhat allergiás rhinitisben és a legutóbbi légúti fertőzés.
A negatív bronchoprovakációs tesztek nagyon hasznosak lehetnek az asztma lehetőségének kizárására.
Az asztma jelenlétére utaló vagy megcáfolható egyéb vizsgálatok közé tartoznak a csúcsáramlás mérései, a gyulladásos biomarkerek, mint a kilélegzett nitrogén-oxid és a köpet eozinofilek. E vizsgálatok egyikét sem tekintik az asztma diagnosztizálására jelenleg, bár hasznos lehet az asztma megfigyelésében olyan személyeknél, akiket már spirometriával diagnosztizáltak.
Ezért az asztmát csakis a spirométer használatával lehet diagnosztizálni - akár hörgőtágítót használva, hogy növelje a FEV1-t, vagy különféle bronchoprovakációs teszteket alkalmazva a FEV1 csökkentésére.
Forrás:
Országos Asztmás Oktatási és Megelőzési Program Szakértői Testület jelentése 3 . Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vérintézet / Országos Egészségügyi Intézetek. Weboldal.
JOGI NYILATKOZAT: Az oldalon található információk csak oktatási célokra szolgálnak, és nem szabad a kezelőorvos személyes ápolásának helyettesíteni. Kérjük, forduljon orvosához a tünetekkel vagy egészségi állapotokkal kapcsolatos diagnózis és kezelés céljából.