Egy 2003-ban kiadott finn kutatói tanulmány szerint a nõ páciensrák kialakulásának esélye megduplázódhat a méhnyaktatás utáni elsõ 18 hónapban. A kutatók azt tapasztalták, hogy a mûtét után 6 hónapon át 18 hónapig kétszer olyan nagy valószínűséggel jártak el, mint a petefészekrákkal küzdő nőknél, akiknél hysterectomia volt.
A szerzők tudomásul veszik, hogy a pajzsmirigyrák kockázata valószínűleg nőni fog azon körülmények következtében, amelyek miatt a nőnek hysterectomia kell, hogy legyen, és nem maga az eljárás.
A tanulmány szerint a petefészekrák kockázata a hysterectomiában szenvedő nők körében közel 40% -kal volt magasabb az átlagosnál, de a kockázatok lényegesen több, mint 18 hónappal a műtét után esnek.
A kutatók azt állították, hogy nem hiszik el, hogy maga a hysterectomia megnövelte a pajzsmirigyrák kockázatát. Inkább úgy tűnik, hogy valamilyen kapcsolat vagy közös háttér áll fenn a méregtelenítés - általában a jóindulatú daganatok - méh mióma, vagy a túlzott menstruációs vérzés - és a pajzsmirigyrák miatt.
További kutatás
Egy tanulmány, melynek címe: "A hosszú távú rák kockázata a hysterectomia után a jóindulatú következményekkel kapcsolatban: népességen alapuló kohorszvizsgálat", amelyet a Nemzetközi Rák Nyilvántartás 2016-ban fogadott el, a svéd kutató általánosságban megvizsgálja a rák előfordulását azok körében, akik hysterectomia jóindulatú okokra.
A kutatók megjegyzik, hogy a korábbi kutatások azt mutatták, hogy a nőstényeknél a petefészekrák nemcsak a hysterectomia után fejlődik, hanem a petefészek és a vese (vese) rák is. Ez a megnövekedett kockázat olyan hysterectomiás nőknél mutatható ki, akik nem rendelkeznek bilaterális salpingó oophorectomia (BSO) vagy petefészkek eltávolításával.
Úgy tűnik, hogy amikor a petefészkek a testben maradnak, az általuk termelt hormonok kapcsolódhatnak a rák kialakulásához.
Íme néhány olyan kutató eredményei, amelyek egy népességkutatáson alapulnak:
- Mind a nőknél, akiknél csak a hysterectomiát és a BSO-val végzett hysterectomiát észlelték, az összes típusú rák kockázatát marginálisan csökkentette .
- Mind a nőknél, akiknél csak a hysterectomia és a BSO-val végzett hysterectomia jelentkezik, nőtt a pajzsmirigy és az agyrák kockázata.
- Mind a nőknél, akiknél csak a hysterectomia és a BSO-val végzett hysterectomia volt, az emlő-, a tüdő- vagy a gyomor-bélrendszeri rák kockázatának növekedése nem növekedett.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kutatók által vizsgált svéd nőknél a rákon kívüli egyéb okok miatt volt hysterectomia.
A svájci kutatók arra a következtetésre jutnak, hogy a BSO-val és annak nélkül végzett hysterectomia valószínűleg nem növeli a rák kockázatát egy általánosabb mechanizmussal, hanem valami köze van a hormonokhoz.
Mit jelent az egyesülés a hisztektómia és a rák között?
Kérjük, vegye figyelembe, hogy a fenti kutatás viszonylagos kockázatot jelent a hysterectomia és a rák közötti összefüggés magyarázatára. Más szóval, még ha a kockázat is nő, nagyon valószínű, hogy csak kis számú nő ténylegesen kialakul a pajzsmirigyrák misztériás eltávolítás után.
Összefoglalva, ha orvosa megerősíti, hogy szüksége van a méheltávolításra, akkor továbbra is tanácsát kell követnie, annak ellenére, hogy aggodalom merül fel a megnövekedett rákkockázattal kapcsolatban. Azonban jó ötlet lehet a fenti kutatások szem előtt tartása a műtéteket követő hónapokban és években.
Pontosabban tudnia kell a szervezetben bekövetkező olyan változásokról, amelyek pajzsmirigy-változásokat vagy pajzsmirigyrákot jelezhetnek. Például a pajzsmirigy-megnagyobbodás, a rekedtség, a nyakérzékenység vagy a nyak érzékenysége mind pajzsmirigy-csomók vagy rák tünetei lehetnek. Ha bármilyen változást észlel a pajzsmirigyben, azonnal vigye orvosával.
Azt is fontolóra kell venni, hogy egy teljes pajzsmirigy-panel (TSH, Free T4 és Free T3 tesztek) évente végezzenek el hysterectomiát annak biztosítása érdekében, hogy a pajzsmirigy fejlődési körülményeit ne hagyják figyelmen kívül.
Forrás:
D Altman és a szerzők által elfogadott, "A hosszú távú rák kockázat a hysterectomia után a jóindulatú következményekkel kapcsolatban: lakosságon alapuló kohorsz-tanulmány" című kiadványban a Nemzetközi Rák Nyilvántartásában 2016-ban.
American Journal of Obstetrics and Gynecology 2003; 188: 45-48.