A sugárterápia a szubatomi részecskék kibocsátását használja fel az atomokból származó elektronok kiszorításával, ami töltést eredményez. Ezek a töltésű atomok ionokként ismeretesek, és ez a folyamat ionizációnak nevezik. Az ionizáció károsítja a sejtek DNS-ét, és sejtvesztést eredményez. Ilyen módon fel lehet használni rákos daganatok kezelésére, beleértve bizonyos típusú hererákot.
Az Egyesült Államokban a sugárzási dózist tipikusan a szürke (rövidítve Gy) néven ismert mértékegységben mérik.
Amikor a sugárterápiát használják
A sugárkezelést egy specifikus típusú hererákos rákban alkalmazzák , melyet seminoma néven ismerünk, és amely általában érzékenyebb a sugárzásra, mint más hererákos altípusokra. Ezt az érzékenységet figyelembe véve a seminoma lehet, és tipikusan gyógyítható sugárkezelés után. A sugárkezelést a seminoma bizonyos fázisaiban alkalmazzák.
Az I. stádiumú seminomában nincs ismert / látható rák a herékön kívül. Lehetséges azonban, hogy a ráksejtek mikroszkopikus mennyiségei nem észleltek a retroperitoneális nyirokcsomóknak nevezett csont mögötti nyirokcsomók sorába. A sugárterápia megakadályozhatja bármely olyan rákos sejt elpusztítását, amely tudatlanul elterjedt a nyirokcsomókban. Ezt nem szokták elvégezni, mert még akkor is, ha a nyirokcsomókra terjednek, később sugárzás nélkül fedezik fel, mégis nagyon gyógyítható sugárzás vagy kemoterápia esetén.
A II. Stádiumú seminomában, kivéve, ha az érintett csomópontok túl nagyok, a sugárterápia gyakran a beavatkozás a rák kezelésére / gyógyítására. A kemoterápia egy másik lehetőség.
Hogyan működik a sugárterápia?
A sugárkezelés akkor kezdődik, amikor a műtéttől megfelelő sebgyógyulás történt (a rákos testcse kirívó eltávolítása történik először).
A sugárzást fogadó személy eredetileg egy szimulációval megtervezett tervezési szekcióhoz jön. Meghatározzuk a sugárzás teljes dózisát, jellemzően 20,0 Gy az I. stádiumú betegség és 30,0 Gy a II. Stádiumú betegség esetében. A teljes dózist osztjuk és tipikusan hetente 5 alkalommal adunk 2 Gy-frakcióban egy időben. Ez azt jelenti, hogy a sugárzás pontos szakaszától és adagjától függően 2 vagy 3 hét kell, hogy legyen.
A sugárzás által érintett területet mezőnek nevezzük. A terület magába foglalja az alsó hasát / medencét, és a nyirokcsomókat célozza meg, miközben korlátozza a környezeti struktúrák, például a vesék sugárzását.
A sugárzás fogadója egy asztalon fekszik, a fenti sugárzóval. A megmaradt hasi test védelmére pajzsot használnak. Gyakran egy törülközőt helyeznek a lábak közé a helyes elhelyezkedés fenntartása érdekében. A sugárzás beérkezése csak néhány pillanatig tart, ha a személy a helyén van. Maga a sugárzás észrevehetetlen: nincs fény, és semmi nem érezhető, hasonlóan ahhoz, hogy röntgent csinál.
Mellékhatások
A sugárterápia mellékhatásai azonnal megtörténhetnek, vagy évekig fordulhatnak elő az úton. A hatások átmeneti vagy tartósak lehetnek. A sugárkezelés alatt nem ritka, hogy fáradtságot, émelygést, enyhe csontvelő-elnyomást, valamint a kezelt bőr enyhe cserzését tapasztalja.
Fokozott a sterilitás kockázata, amelyet a modern kezelési protokollok minimalizáltak. Függetlenül attól, hogy a kezelés előtt megfontolandó a spermbankolás . Megemelkedik a másodlagos rákos megbetegedések esélye. A kockázat a legmagasabb a szilárd tumorrák, mint a húgyhólyag, a gyomor, a hasnyálmirigy és a vese esetében. A vérrákok, mint a leukémia kockázata nem túl nagy, de magasabb, mint az általános populáció.
Ki ne legyen sugárkezelés?
A sugárterápia nem mindenki számára. A veleszületett veseelégtelenségben szenvedők nem rendelkezhetnek sugárzással, mert potenciálisan növelhetik a vesekárosodás kockázatát.
A gyulladásos bélbetegségekkel (ulceratív vastagbélgyulladás, Crohn-betegség stb.) Azoknak kerülniük kell a sugárzást, mivel ez ronthatja állapotukat. A sugárkezelést el kell kerülni azoknál a betegeknél, akiknek korábbi sugárterápiája volt.