Elektromos stimuláció a gyorsabb csontgyógyuláshoz

Az elektromos stimuláció gyorsíthatja a törési gyógyulást?

A csonttörés után a csonttörés időigényes folyamat, és ritkán eredményezheti a teljes gyógyulás hiányát, egy problémát, amely nem egységet jelent . Annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban visszatérhessenek a tevékenységhez, egyes orvosok különböző technikákkal kísérleteztek a csontgyógyulás gyorsítására. Az egyik ilyen módszer, amelyet megpróbáltunk, a gyógyító csont elektromos stimulálásával történik.

A gyógyító csont elektromos stimulálása

A töréses gyógyulás legtöbb esetben az elektromos szimulációt egy kapacitív kapcsolás folyamatával végzik. Ebben a folyamatban két darab bőrelektródát helyeznek el a törött csont egyik oldalán, és egy kis feszültségű akkumulátor áthalad egy kis áramot az elektródák között. A beteg nem érezheti az áramot, de hatással van a csontsejtekre.

A legjelentősebb hatás az, hogy ez a fajta elektromos stimuláció úgy tűnik, hogy a csontsejtek proliferálódnak. A törött csontokon az elektromos áramok más sejtes hatásai is vannak, de a csontsejtek osztódásának stimulálása révén a csont gyógyulása felgyorsul. A bőrelektródák mindig kopottak, és az akkumulátor rendszeresen cserélődik.

Gyorsabb csontnövekedés?

A kapacitív kapcsolásból származó csontgyógyulás gyorsabbnak bizonyult azoknál a betegeknél, akiknél nem szedtek össze (nem gyógyuló csontok) vagy olyan betegeknél, akik nehezen gyógyíthatják meg a töréseket, mint például a scaphoid törések .

Az elektromos stimuláció nem bizonyult hasznosnak a komplikált töréses gyógyulásban.

Alsó sor

Az elektromos stimuláció ésszerű lehetőség olyan betegek számára, akik csontos gyógyulási problémákkal vagy rossz gyógyulási képességű törésekkel rendelkeznek. Valószínűleg nem segít a legtöbb törés gyógyításában.

Forrás:

Nelson, FR, et al. "A fizikai erők használata a csontgyógyításban" J. Am. Acad. Orto. Surg., 2003. szeptember / október; 11: 344-354.

Behrens SB, et al. "A csontnövekedésstimuláció vizsgálata a törési kezelésre" Curr Orthop Pract. 2013 24 (1): 84-91.