A fülcsöveket gyakran a fülgyulladások fülében tartósan folyékony folyadéknak oldják, mert a folyadék felhalmozódása halláskárosodást okozhat. Vannak azonban kérdések a fülcsövek hatékonyságáról. Ezenkívül a fülcsövek sebészeti kockázatot jelentenek, beleértve a methicillin-rezisztens staphylococcus aureus (MRSA) kockázatát, amely sok antibiotikumra rezisztens.
Mikor kell használni a fülcsöveket?
Miért kell kezdeni a fülcsövek (tympanostomia tubusok)? Egy kisgyermeknek rövidebb eustachis csője van, ami hajlamosabbá teszi a fülfertőzést. Ez az eustachianum nem hosszabbodik meg három vagy négyéves korig.
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia iránymutatásokat tartalmaz a gyermekkori fülfertőzések kezelésére. A fülfertõzések néhány hónapon belül önállóan megoldódnak. Az Akadémia azt javasolja, hogy a halláskárosodást értékelni kell olyan gyermek esetében, aki három hónapig vagy hosszabb ideig folyadékgyulladással járó otitis media (OME, füles fertőzés, tartós középfülfolyadékkal) rendelkezik.
Az Akadémia ajánlásokat tesz arra vonatkozóan, hogy mit kell tennie az OME által okozott halláskárosodás súlyossága alapján. Ezután, ha a halláskárosodás nagyobb vagy egyenlő 40 decibel (mérsékelt vagy nagyobb), akkor a műtét (fülcső) ajánlott, mert a halláskárosodás ezen a szinten vagy nagyobb mértékben hatással van a "beszéd, nyelv és tudományos teljesítményre". Kevésbé súlyos halláskiesés esetén 21-39 decibel, az Akadémia ajánlja a halláskárosodás megfigyelését, mivel az enyhe halláscsökkenésről is ismert, hogy hatással van.
Ha a hallás normális, de az OME továbbra is fennáll, ajánlott a hallási tesztek három-hat hónappal később ismételt megismétlése.
Hatékonyság
Mennyire hatékonyak a fülcsövek, és elég három hónap ahhoz, hogy megvárja a csövek beszerzése előtt? A Child Health Alertben idézett tanulmányt 1991-ben 429, három év alatti gyermek vett részt, akik azonnal vagy akár kilenc hónappal később kaptak csöveket.
Ez a tanulmány három, négy és hat évig vizsgálta a gyermekek fejlődését, és nem talált különbséget a fejlődésükben. Egy nyomonkövetési vizsgálatot végeztek, amikor a gyerekek kilenc és tizenegy évesek voltak, és újra, 48 különbséggel nem találtunk különbséget, beleértve a hallási teszteket is. A tanulmány szerzői azt a következtetést vonták le, hogy ahelyett, hogy csak három hónapig tartós fertőzés után fülcsöveket kapna, jobb lenne legalább hat hónapig várni és figyelni mindkét fülre, és legalább egy hónapig legalább egy hónapig.
Egy hasonló vizsgálatot a Childhood Disease Archives című könyvében 395, három év alatti gyermeknél végeztünk, akik mindkét fülében legalább 90 napig tartós, közepes fülű folyadékkal rendelkeztek, vagy legalább 135 napig egy fülben. Ezek a gyermekek azonnal vagy akár kilenc hónappal később kaptak fülcsövet. Hat éves korban ellenőrizték a "gyors" csoport és a "késleltetett" csoport közötti fejlődésbeli különbségeket, és egyik sem találták meg.
kockázatok
Mint minden műtét, a fülcsőnek is van a fertőzése, beleértve az MRSA kockázatát is. A Betegségmegelőzési és Megelőzési Központ (CDC) meghatározza a sebészeti helyszíni fertőzést, mivel az egy év alatt egy idegen testről, például fülcsövekről van beültetve.
Milyen gyakran fordul elő az MRSA a fülcső elhelyezését követően? Úgy tűnik, nem ilyen gyakran. Az Otolaryngology Head & Neck Surgery 2000 decemberi archívuma arról számolt be, hogy 1998 decemberétől 2000 januárjáig nyolc gyermek, aki füldugaszt kapott, kifejlesztette az MRSA-t. A szerzõk szerint az MRSA "0,2% -os incidenciája" volt, de nem adta meg, hogy mennyi volt a fülcsõt kapott gyermekek száma. A szerzők azonban azt is elmondták, hogy ez egy "rendkívül alacsony" MRSA előfordulás volt.
Továbbá, a Journal of Otolaryngology-Head & Neck Surgery 2009. augusztusi számában megjelent cikk alapján az MRSA nem tűnik olyan gyakoriak a fülfertőzésekben, mint a fülcsövek vagy sem.
A 2002-től 2006-ig terjedő, több mint 400 fülű kultúrára kiterjedő tanulmány megállapította, hogy az MRSA mindössze 38 (8,5%) fül kultúrában volt jelen. Ezenkívül a múltbeli vizsgálatok áttekintése az MRSA-n keresztül jelentkezett a fülfertőzések kultúrájának mindössze 7% -ában.
A The Journal of Laryngology & Otology által javasolt, hogy a fülcsövekhez felhasznált anyag típusa különbséget jelenthet. Egy vizsgálatban három vektort hasonlítottunk össze a vankomicin bevonatú szilikon csövek, a kereskedelemben kapható ezüst-oxid bevonatú szilikon csövek és a bevonat nélküli timpanostomia tubusok. (Ezek a csövek nem voltak beültetve semmilyen betegben.) A kutatók megvizsgálták az MRSA biofilm kialakulását, és megállapították, hogy a vankomicin bevonatú csövek "gyakorlatilag mentesek" az MRSA biofilmjeitől. Ennek a tanulmánynak az eredményei alátámasztják azt a gondolatot, hogy a fülcső anyaga tényező, de a való életben nem replikálódott.
A szülők frusztrációi MRSA-val a fülben
Nincs bizonyíték arra nézve, hogy a fülcsövek MRSA-t okoznak. Valójában előfordulhat, hogy a fülcsövek behelyezése előtt jelen van, mert az MRSA-t mind a közösségben, mind a kórházakban szerzik meg. Azonban az MRSA a fülben nyilvánvalóan nehéz megszabadulni.
Hogyan lehet sikeresen kezelni az MRSA-t a fülben? Az egyik 2005-ös jelentés az Otolaryngology Head & Neck Surgery levéltárában megállapította, hogy hat, MRSA-val kezelt gyermek nem reagált a szokásos orális antibiotikumokra. Mind a hat sikeresen kezeltük orális trimetoprim-szulfametoxazollal és fülcseppekkel (gentamicin-szulfát vagy polimixin B szulfát-neomicin-szulfát-hidrokortizon [cortisporin]). A legtöbb MRSA-t érzékeny a trimetoprim-szulfametoxazolra.
> Források:
> Klinikai gyakorlat útmutató. Otitiszmédia effúzióval. American Academy of Pediatrics. Pediatrics Kt. 2004. május 5-én, 1412-1429.
> "A kisgyermekek fülcsövei javítják-e a későbbi fejlődésüket?" Gyermekegészségügyi figyelmeztetés 2007. február: 3.
> A vankomicin bevonatú timpanostómiás tubusok hatása a meticillinrezisztens Staphylococcus aureus biofilm képződésére: in vitro vizsgálat. A Journal of Laryngology & Otology (2010), 124: 594-598
> Gyakran feltett kérdések. Sebészeti beavatkozás (SSI).
> Napló megtekintése. A betegség archívuma a gyermekkorban. Április 2006; 91 (4): 371-372.
> Meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus Otorrhea A timpanostomia tubus elhelyezését követően. Feltörekvő aggodalom. Otolaryngology Head & Neck Surgery Vol. 126. dec. 2000 archívuma.
> A bizonyítékokon alapuló iránymutatások kidolgozása a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus Otitis kezelésére. Journal of Otolaryngology-Head & Neck Surgery, 38. kötet, 4. szám (augusztus), 2009: 483-494.
> Trimetoprim-szulfametoxazol és helyileg alkalmazott antibiotikumok a gyermekek körében közösen szerzett meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus által okozott otorrhea akut otitis media kezelésére. Otolaryngology Head & Neck Surgery Archívum 2005 Sep; 131 (9): 782-4.