A medence elégtelen törése akkor következik be, ha a vékony, gyengített csont a test normális terhelését próbálja hordozni. Mivel a csont vékony és gyenge az oszteoporózis miatt, hajlamos a törésre. A kismedencei elégtelenség törései a leggyakoribb elégtelenségi törések közé tartoznak, amelyek csontritkulásban szenvednek.
Leggyakrabban az elégtelen törések a kisebb sérülés, például a magassági magasság csökkenése következtében alakulnak ki.
Egyes esetekben, ahol a betegek súlyos osteoporosisban szenvednek, a törések bármely ismert sérülés nélkül jelentkezhetnek.
A pelvis törés jelei
A medencehiányos törések gyakran utánozzák a csípőtöréseket . A gyakori tünetek a következők:
- Üreges vagy fenékfájás
- Fájdalom kísérlet közben
- Nehézség a súly felhelyezésére
A tüdőtörés és a csípőtáji törés jelei között a legfontosabb különbség az, hogy a láb szelíd mozgása ritkán okoz fájdalmat, amikor a medence sérült, miközben ez a csípőtáji törés után jelentős fájdalmat okoz.
Az ilyen állapotok diagnosztizálására szolgáló tesztek közé tartoznak a rutin röntgenfelvételek, CT-vizsgálatok és MRI-k. Bár a CT-vizsgálatok és az MRI-k részletesebb leírása is lehetséges, ezek a vizsgálatok ritkán változtatják meg az ilyen sérülésekkel járó betegek kezelését. Ezért leggyakrabban a CT-vizsgálat elegendő a diagnózis felállításához.
A nem megfelelő törések típusai
- Pubic Ramus törés: A leggyakoribb kismedencei törés a kóros ramus károsodása. A pubic ramus a csont gyűrűje a medence elülső részén, és általában két helyen szétesik (mint ahogy egy pörkölt sem tehet meg egyetlen helyen sem, a pubic ramus gyűrű hajlamos megtörni a tetején és az alján a gyűrű). Az ezekből a törésekből származó fájdalom leggyakrabban az ágyékban érezhető, és gyakran a tünetek hasonlóak a csípőtöréshez.
- Sacralis Fracture : A Sacral Insufficiency törések gyakori sérülések, de gyakran a diagnózis hiányzik. A nehézség az, hogy a sakrális csont láthatóvá tétele, különösen a vékony csontos betegeknél, szinte lehetetlen a rendszeres röntgenfelvételeken. Tipikusan ezek a sérülések csak akkor láthatók, ha CT-t vagy MRI-t végeznek. Ezek a törések általában gyomorfájdalmat okoznak.
- Acetabuláris törés: Az acetabulum a csípőízület csatlakozója. A medence ezen része azért fontos, mert az acetabulumba eső sérülések befolyásolhatják a járást és megváltoztathatják a sérülés kezelését. Mivel az acetabulum a csípőízület borított porckorongja, az ilyen területet érintő töréseket gyakran úgy kezelik, hogy nem engedik a súlyt (vagy a súlyt korlátozzák) az érintett végtagra. Ez a súlyt hordozó korlátozás nehéz lehet idős betegek számára.
Kezelési lehetőségek
Leggyakrabban a betegek rövid ideig tartó nyugalmi állapotot kapnak, amelyet fizikai terápia követ és fokozatosan nő a gyaloglás. Amint említettük, egyes töréses típusok a súlyos sérüléseknél súlyos korlátozásokat igényelhetnek, de a leggyakrabban a betegek annyi súlyt helyeznek el, amennyit a végükön elviselni képesek. A betegek szükségessé tehetik a kórházi ápolást vagy a kórházi ápolást, hogy segítsék napi tevékenységeiket.
A további kezelésnek a törés okainak azonosítására kell összpontosítania. A csontritkulás kezelése nehéz, de meg kell kezdeni az egyéb elégtelenségi törések megelőzése érdekében. Bár ezeknek a sérüléseknek a kezelése bosszantó és kellemetlen, nem annyira invazív, mint a csípőtörés (amely majdnem mindig műtétet igényel), ezért minden erőfeszítést meg kell tenni a további sérülések megelőzése érdekében .